Az 1957-es május elseje megmutatta, hogy a forradalom leverése után a korbács és méz taktikáját használó kádári konszolidáció egészen sikeres. A kommunista apparátus figyelme ugyanakkor cseppet sem lankadhatott, az ellenforradalmi erők, különös tekintettel a klerikális reakcióra. Az ország minden szegletében, a hierarchia minden szintjén hatalmas szükség volt megbízható, jó elvtársakra.
A klerikális reakció cselszövései
Olyanokra például, mint Kertész József, a Magyar Posztógyár MSZMP Végrehajtó Bizottságának titkára. A diktatórikus Kádár-rendszer igyekezett ellenőrizni nem csak a társadalom tagjainak tevékenységét, de azok gondolatait is, és a kontroll hatékony eszközének tartották a hangulat- és információs jelentéseket.
A párttitkár komolyan vette feladatát, 1957 nyarán nemcsak a vezetés által elvárt folyamatokról – a racionalizálás állásáról, a pártszervezés helyzetéről, a bérrendszer megítéléséről -, hanem egy, a gyárban terjedő babonáról is beszámolt a budapesti csúcsszervnek – írja Rácz Attila a levéltári forrásokat feldolgozó Archívnet.hu-n.
A világ végét jövendölte
Lássuk akkor a jelentést, az éjszakai műszak alkalmával a fésűsfonodai üzemrészben elterjedt hírről. “Bugyi község határában megjelent a Jézus, meztelenül, nagy szakállal az égből ereszkedett le. Annyira csúnya volt, hogy megijedtek tőle, hogy rendőrt hívtak, aki odament és megbilincselte, a bilincs lepattant a kezéről. A Jézus nyugodtan állva, kijelentette, hogy „száraz volt a tavasz, vizes a nyár, véres lesz az ősz, és télire nem marad ember.”
A közeg tehát képtelen volt megállítani a Megváltót, aki így bejutott a faluba. Ott egy kenyeret sütő asszonynál jelent meg, és azt mondta neki, vegye ki a kenyeret a kemencéből. Nem telt még le a sütés ideje, így a nő húzódozva bár, de megtette: amikor felvágták, “a belsejében bél helyett egy búzakalász volt. Jézus utasítására megszámolta a búzakalász szemeit, amire azt mondta a Jézus, hogy a világon csak annyi ember marad meg, amennyi búzaszem volt a kalászban”.
Forrás: Hír24
Az elvtársak megoldják
A faluban akkoriban arról beszéltek, hogy ” még több helyen is meg fog jelenni, és ennek hatására a fésűsfonó üzemben nem merték az éjszaka folyamán az ablakot nyitva tartani. A bibliára hivatkozva arról beszélnek, hogy az emberiség nem fogja megérni a 2000. évet. Ezt a problémát az aktíva értekezleten is felvetette Győri elvtárs, aki azt mondta, hogy beszéltek róla a dolgozók, és úgy válaszolta meg, ilyennel ne foglalkozzanak, mert ez lehetetlen, egy a klerikális reakció újabb rémhíre”.
Ami tehát manapság a bulvárhíradók szintjét biztosan nem lépné át, ötven éve az egyház aknamunkája ellen vívott harc jegyében a legmagasabb szinteket is bejárta. “A rémhírt Jézus megjelenésével kapcsolatban megbeszéltük a PB ülésén, olyan formában, hogy ha ezzel az elvtársak találkoznak, magyarázzák meg a dolgozóknak, hogy ez a klerikális reakció által lett elterjesztve, ilyen nem fordulhat elő. A párttagság magyarázza meg a dolgozók előtt, hogy miért terjesztenek ilyen és ehhez hasonló dolgokat” – zárul Kertész József párttitkár feletteseinek írt jelentése.
Az eset további fejleményeit sajnos nem ismerjük.
