A „demokratikus rend felforgatására alkalmas” események történtek 1951 május közepén a Győr-Moson-Sopron megyei Ivánon. Az állami gazdaság gépállomásán a Veszeless Ottó raktáros délelőtt légpuskájával verebekre lövöldözött. Az események akkor eszkalálódtak, amikor a későbbi vádlott az üzemi konyha területére lépett. Hogy pontosan mi történt ezután, azt a nyomozás során sem sikerült megnyugtatóan tisztázni, ám a lényeg, hogy a falon függő Rákosi-arckép jobb szemébe golyó fúródott – írja Csekő Ernő az ArchívNet.hu-n.
Fél év börtön első fokon
Az esetből természetesen büntetőeljárás lett, ahol két verziót mérlegeltek. A konyhában tartózkodó tanú szerint a raktáros belépve azt mondta, „olyan célzó kedvem van”, majd Rákosit szidalmazta, nem felejtve ki zsidó származását: „Megállj te vén zsidó, kilövöm a szemedet”-, majd célba vette annak falon függő képét. Abban az időben ez cseppet sem volt tréfa dolga, nem is csoda, ha Veszeless teljesen másképp emlékezett a történtekre. Ő csak játszott bent a puskával, ami véletlenül sült el, és mit ad Isten, a golyó épp Rákosi elvtárs jobb szemében landolt.
Az elsőfokú bíróság két szemtanú vallomására alapozva hat hónapi börtönbüntetésre ítélte a “merénylőt”. A diktatúra legsötétebb éveiben járunk, súlyosbító körülményként vették hát figyelembe, hogy „tettét a vádlott mint olyan egyén követte el, aki úgy saját maga, mint szülei helyzetének jobbrafordulását éppen annak a pártnak köszönheti, amelynek vezetője Rákosi Mátyás és aki a társadalomban elfoglalt állásából és helyzetéből kifolyóan éppen ellenkezőleg, a legnagyobb elismeréssel lett volna köteles viselkedni”.
Fotó: Fortepan
Kirúgták, de a börtönt megúszta
Érdekes módon a másodfokú eljárásban épp ez a társadalmi háttér jelentette az enyhítő tényezőt, a bizonyítékot arra, hogy az egész fatális véletlen volt. Ennek megfelelően a másodfokú eljárás során Veszeless politikai képzettsége, társadalmi háttere, családi kötelékei kitüntetett mértékben kerültek terítékre. Még a párttitkár is a vádlott mellett emelt szót: „hibátlanul dolgozott s politikailag is fejlődőképesnek mutatkozott!”. Veszeless maga is úgy vélte, hogy mivel mindent a “demokráciának” köszönhet, “A bűncselekmény nem volna összeegyeztethető egész életemmel és egyéniségemmel.”
Mi mást mondhatott volna szerencsétlen 22 éves fiatalember, aki erkölcsi bizonyítványának jellemzése szerint „gyerekes, meggondolatlan, könnyelmű”. Kiderült az is, hogy a két terhelő tanú, Horgany Teréz és Bábi Mária hamisan vallott, céljuk a raktáros eltávolítása volt az állomásról. Így, utólag már végképp nem tudjuk, szándékos volt-e a lövés avagy sem. Veszelesst végül felmentették, így az első fokon kirótt börtönbüntetés letöltése elmaradt. A gépállomásról azonban neki, és a hamis tanúknak is távozniuk kellett.
Kis vihar egy pohár vízben, de ez is Magyarországon történt, ez a bolhából csinált elefánt is a múltunk része. És Veszelessnek nagy szerencséje volt: a fennálló viszonyok, a diktatórikus berendezkedés közepette egy kifejezetten baljóslatúnak tűnő esetet, cselekményt sikerült végül komolyabb szankciók nélkül megúsznia. Persze a munkahelyi meghurcoltatást és a büntetőeljárással együtt járó tortúrát így sem sikerült elkerülnie.
