A moszkvai csata után, 1942 márciusában Horthy leváltotta Bárdossy László miniszterelnököt, helyére Kállay Miklóst nevezte ki és megindultak a béketárgyalások a nyugati szövetségesekkel. A következő év őszén meg is született az előzetes fegyverszüneti szerződés, amely a szövetségesek balkáni partraszállására épített. A kormány többszöri kísérlete, hogy a keleti frontról hazahozza a mintegy százezres magyar haderőt, Hitler ellenállásán elbukott – olvasható a Magyar Elektronikus Könyvtárban.
Hitler előtt nem volt titok
Kállay pedig ennél többet nem tett a kiugrás előkészítésére, a kivárásra játszott: „idővel a dolgok javulni fognak a mi szempontunkból” – vélte a magyar miniszterelnök és a britek érkezését várta. Churchill pedig elterelésből még bőven azután is ezzel hitegette Budapestet, hogy Teheránban eldőlt: Magyarország szovjet befolyási övezet lesz. A politikai elit kommunistaellenessége okán mereven elzárkózott attól, hogy a Szovjetunió felé folytassa tapogatózásait a béke érdekében.
A kiválóan működő német hírszerzés mindenről tudott, a Führer már 1943 szeptemberében utasítást adott a Margarethe I. és II. néven Magyarország és Románia megszállási tervének kidolgozására. A németek számolva Magyarország ellenállásával, 1944 március elején véglegesített tervükben a politikai és katonai eszközök kombinálása mellett döntöttek. Horthyt Németországba hívták és március 18-án találkozott Hitlerrel a Salsburg melletti Klessheimben. A náci vezér azt akarta a kormányzótól, hogy egyezzen bele Magyarország német megszállásába és nevezzen ki egy németbarát kormányt.
Horthy felháborodása miatt a tárgyalások többször megszakadtak. Hilter román és szlovák csapatok Magyarországra rendelésével fenyegetőzött, valamint megígérte, hogy a neki tetsző kormány kinevezése után katonái elhagyják az országot. A kormányzó kényszerből végül, de legalizálta az akciót. Március 19-én a németek ellenállás nélkül végigmasíroztak Magyarországon. Egyetlen ember, Bajcsy-Zsilinszky Endre fogadta fegyverrel a Gestapo lakására érkező embereit, a tűzharcban meg is sebesült.
Sötét korszak kezdődött
A német-magyar “kompromisszummal” furcsa mód a szövetségesek jártak jól: elérték, hogy Németország katonai erőt kössön le hazánkban. Hitler biztosította hátországát, Horthy pedig a helyén maradt, és a magyar államiság maradványain megtartott egy utolsó esélyt a kiugrásra. A németek által ajánlott Imrédy Béla helyett a kormányzó Sztójay Döme volt berlini nagykövetet nevezte ki az új kormány élére. Ezután fokozatosan kivonták a német csapatok zömét, május elejére már csupán 50 ezres megszálló erő maradt az országban.
Magyarországon új korszak kezdődött, a Sztójay-kormány minden olyan német kérésnek eleget tett, amit addig a magyar elit megakadályozott. Feloszlatták a baloldali és ellenzéki pártokat, többezer embert letartóztattak, még Bethlen István és Kállay Miklós is menekülni kényszerült. Tisztogatás kezdődött az államapparátusban és a honvédségnél, betiltottak több száz egyesületet, folyóiratot és lapot, megtiltották a külföldi rádióadók hallgatását. Megkezdődött a magyar erőforrások kizsákmányolása, újabb katonákat küldtek a frontra és beindultak a szövetséges bombázások.
Azonnal életbe léptek a zsidók jogait korlátozó intézkedések, valamint az összegyűjtésükre és deportálásukra irányuló első lépések.
