Természetes, hogy nagy a verseny a mosószergyártók között, mindegyik meg szeretne minket győzni arról, hogy az ő terméke jobb. Ez néha sikerül is, mert a reklámok tudományosan megalapozottan működnek. Főleg azoknál, akik nem tudják, mi is van a háttérben. Azokat lehet becsapni és megvetetni velük a drágább, de gyakorlatilag azonos terméket, akik nem nagyon, vagy egyáltalán nem tudják az alapokat. Lássuk hát, hogyan működik egy mosószer és mivel trükköznek a gyárak!
Lényegében valamennyi mosószer esetében ugyanaz az alapelv érvényesül: a nem vízoldható anyagokat kell vízoldhatóvá tenni. Mert ha csak por és sár kerülne a ruhánkra, akkor nem lenne baj. Viszonylag könnyen eltávolítható szennyeződés ez. De ha már zsírok is kerülnek a szennyeződések közé, nem olyan egyszerű ezeket feloldani. A legősibb mosószer, a szappan is ezen az elven működik, a szerves részei feloldódnak a zsírcseppekben, az ionos része a zsírcsepp felületén marad, és így vízmolekulák tudnak kötődni hozzá. Azaz a zsír vízoldhatóvá válik.
Nagyanyáinknak nem volt tehát más dolguk, mint kimenni az udvarra és keresni egy egybefüggő felületet az olajtón, ahová felkarcolhatták az alábbi reakciót:
C3H5(C17H35COO)3 + 3NaOH ==> 3C17H35COONa + C3H5(OH)3
Körülnéztek, honnan is szerezhetnék meg a művelethez szükséges alapanyagokat. Amikor mindent sikerült összeszedni, a zsírokat megfelelő hidroxidokkal elszappanosították, majd az enyvszappanból konyhasóval kisózva kiválasztották a gyökérszappant, majd a visszamaradt, többnyire glicerinből, vízből és sóból álló anyalúgot nyomás alatt hidrolizálták, a zsírokat katalizátorok jelenlétében és a tiszta zsírsavakat nátrium-hidroxiddal semlegesítették, hogy megkapják a megfelelő szappant. Ugye milyen egyszerű? :)
Mi történt valójában? A disznóölés végén a fogyasztásra alkalmatlan zsíros maradékra lúgkövet öntöttek, egy kis főzés után beletettek jó sok sót, a sok nátriumion miatt a rosszul oldódó szappan feljött a trutymó tetejére. Bármilyen undorító is, a mosószappanok reneszánszukat élik, mert egyszerűek, olcsók, hatékonyak.
A modern mosószerek összetétele már bonyolultabb. Vannak bennük például enzimek. A szó ismerős. Modern dolgok ezek, de nem a szó jó értelmében. Elődeink is használtak adalékokat a ruhák tisztításához, de a jól bevált hamuzsír helyett manapság már az enzimeké a főszerep. Az a feladatuk, hogy a ruhából eltávolítsák azokat a szennyeződéseket, amelyek makacsul ragaszkodnak a maradáshoz. Mivel kell manapság megbirkózni?
Vér és egyéb hús által keltett szennyeződések a konyhából, na és az egyéb gyümölcsök által keltett szennyeződések. Ezekre vannak a proetázok. Celulázokat alkalmaznak annak érdekében, hogy a ruha tapintása puhább legyen anyaga fényes maradjon. A zsíros és olajos foltokra a lipázokat küldik rá, a csokoládé és a fagyi nagy ellensége pedig az amilázok hada. Amikor különböző gyártó termékét megvásároljuk, ezeket kapjuk (nem is annyira) különböző arányokban keverve.
Természetesen a fejlődés nem nagyon áll meg a mosószeriparban sem, így egyre több alapanyagot kevernek a mosóporokba, így manapság nem ritka az a termék, amelyben egyszerre 10-15 összetevő is megtalálható. Mi a baj ezekkel? Nos, az „intelligens mosópor” kifejezés is ismerős, azt akarják vele sugallni, hogy a mosópor majd kiválasztja, mivel is áll szemben és aszerint fejti ki a hatását. Valójában miről is van szó? Arról, hogy a mosóporban olyan összetevő is van, amelyikre az adott mosásnál nincs szükség. Ezek az összetevők a mosás után szabadon távoznak és később fejtik ki a hatásukat. Ha szerencsénk van, akkor egy szennyvíztisztítóban a nagy részük ártalmatlanítása megtörténik, de az esetek nagy részében a vizekbe kerülve olyan szervezeteket kezdenek lebontani, amelyeket nem kellene.
A mosógép védelme és a mosás tökéletesítése érdekében nagyon sokszor kevernek a mosószerbe vízlágyítókat is. Ezek foszfátok, amelyek a vizekben növelik a tápanyag-kínálatot. Röviden tehát műtrágyázzuk a vizeinket. Ez a vizek „kivirágzásához” vezet, a vízinövények elszaporodnak, elfogyasztják a vízben oldott oxigént és a többi élő szervezet ebbe belepusztul. Akkor sem sokkal jobb a helyzet, ha a foszfátok helyett zeolitot tesznek a mosószerbe.
A mosószergyártók is alkalmaznak apró trükköket a vevő becsapására. Ilyenek az optikai fehérítők, amelyek nem tesznek mást, mint a ruha szövetében maradva az ultraibolya sugárzást látható fénnyé alakítják át, ezáltal a ruha világít, azaz fehérebbnek látszik. Ennek a tisztasághoz semmi köze, viszont az optikai fehérítők cserébe nagyon nehezen bomlanak le.
Ha már a fehérségről szó esett, essék szó a színvédő mosószerekről. Ezekben szintén olyan plusz anyagok vannak, amelyeket a mosószergyártók különböző arányban adnak a mosószerekhez, de mindegyikben közös az, hogy nem tudnak maradéktalanul lebomlani, tehát terhelik a környezetet.
Ahogy a töltőanyagok is. Nem sokan tudják, hogy a jelenlegi mosószerek 40%-a csak töltőanyag, amely arra szolgál, hogy a mosószer nagyobb mennyiségű legyen. Tehát 40%-kal csapnak be minket. Olyan ez, mint a paprikához kevert téglapor. Cserébe ezek a porok jelentősen terhelik a természetet.
Ha a mosás megtörtént, szeretnénk a ruháknak jó illatot és kellemes tapintást adni. Nincs azzal semmi baj, ha egy ruha érintése kellemes és napokig a frissesség (hamis) érzetét kelti. Azzal van baj, hogy milyen áron teszi ezt. Az öblítőkben számos olyan anyag van, amelyek kifejezetten károsak az emberi szervezetre. Kationos felületaktív anyagokat tartalmaznak, amelyek bőrirritációt okoznak, mérgezőek a halakra és a puhatestűekre, fokozzák az algásodást. Aztán van bennük szintetikus illatanyag, többféle is. Ezek többek közt központi idegrendszeri zavarokat okoznak, de növelik a bőr érzékenységét is.
Van olyan illatanyag is, amely légzőszervet ingerlő anyag, fejfájást, hányingert, szédülést okoz és vérnyomáscsökkenést is. A folyékony textilöblítők gyúlékonyabbá is teszik az anyagokat, de csökkenthetik a textília nedvszívó képességét is. A törülköző tehát illatos, csak nem lehet vele törülközni, ahogyan az alsóneműknél sem túl nagy előny, ha nem megfelelően szívják be a nedvességet.
A gyártók ráadásul nem mindent szerepeltetnek a címkén, mert az előírások szerint csak bizonyos térfogatszázalék felett kell feltüntetni egy-egy összetevőt. Ha egy labor megvizsgálná a frissen mosott ruháinkat, találna rajtuk kloroformot, alfa-terpineolt, benzil-acetátot, pentánt, linaloolt, etil-acetátot és még sorolhatnánk. A hatásaikat felsorolni is sok, de röviden annyit róluk, hogy ezek az anyagok nem az emberi bőrrel való érintkezésre és nem belélegzésre valók!
Akkor mi legyen? Járjunk koszos ruhákban? A helyzet ennyire nem tragikus. Aki mindenképpen az agyonreklámozott és agyonkémiázott mosószerekhez ragaszkodik, azoknak az a jó tanács, hogy nyugodtan használhatnak kevesebbet is, mint amennyit a gyártó ajánl. A gyártók ugyanis hajlamosak a szükségesnél nagyobb adagokat javasolni. A mosás így olcsóbb lehet, és környezetbarátabb is.
Nem tökéletes megoldás a foszfátmentes mosószer sem, de még mindig jobb, mint az agyonfoszfátozott társaik. Azt is több kísérlet bizonyítja, hogy az olcsóbb mosóporok nagy része ugyanolyan jól mos, mint a drágábbak, de velük a mosás felébe kerül. Kerüljük az olyan mosószereket, amelyeknek illata napokig megmarad. Ez az illat nem más, mint a feljebb említett kémiai anyagok kipárolgása, tehát az egészségünket károsító, felesleges dolog.
Mosószódát és reszelt mosószappant használhatunk automata mosógépben is. A ruhákat száríthatjuk a napon, a napsütésnek baktériumölő hatása van és így nincs szükség ilyen adalékokra sem.
A mosódiót is érdemes kipróbálni, mert környezetbarát, természetes anyag. Vele is nagyon olcsó a mosás, emellett az érzékeny bőrűek is bátran használhatják. Az ekcéma és a pikkelysömör tünetei is nagy mértékben szűnnek azoknál, akik mosódióval mosnak. A mosódió használható a mosás mellett mosogatásra, felmosásra, ablaktisztításra sőt még hajmosásra is.
Összegzésképpen tehát megvizsgálhatunk néhány érdekes felvetést. Felesleges ágyúval verébre lőni és olyan anyagokat is ráengedni a ruhára, amelyekre nincs is szükség. Nem az a ruha a tiszta, amelyik napokig illatozik, hanem az, amelyiknek nincs illata. Na hagyjuk magunka befolyásolni a reklámoknak sem, hiszen szülőként a mi felelősségünk az is, mivel mérgezzük a gyerekeinket. Palackos vizet iszunk, mert félünk a csapi víztől, közben mi magunk hozzuk be és tesszük az életünk részévé a felesleges kémiát…
Tetszett a cikk? Ezeket is olvassa el:
Világításkorszerűsítés: kérdéses ígéretek, kérdéses megtérülés
Fekete péntek és Ne vásárolj semmit! világnap- Zöldszüret
