A gepárd köztudottan a leggyorsabb szárazföldi emlős, hajsza közben pillanatok alatt eléri és túl is lépheti a 100 km/órás sebességet. Nem túl kitartó viszont, ha egy percen belül nem jár sikerrel, abbahagyja a hajszát. Az elfogadott nézet szerint ugyanis a hihetetlen sebesség fenntartásához szükséges izommunkától a teste életveszélyesen túlhevül. Amikor belső hőmérséklete eléri a 40,5 Celsius-fokot, kénytelen leállni.
Robyn Hetem, egy dél-afrikai egyetem munkatársának kutatásai azonban cáfolják ezt az elterjedt vélekedést. Ő és csapata érzékelőket ültetett hat fogságban nevelt, majd szabadon bocsátott gepárdba. Az eredmények azt mutatták, hogy az állatok testhőmérséklete egy napon belül 37.3 és 39,5 Celsius-fok között mozgott, teljesen függetlenül a vadászattól.
Sőt. A sikeres prédaejtés után az állatok belső hőmérséklete átlagosan 38,4 fok, míg egy kudarcba fulladt, feladott sprint után ez az érték 38,3 fok volt. Magyarul a gepárdok nem a túlmelegedés miatt adták fel az üldözést. Belső hőmérsékletük azonban a kiinduló értékhez képest emelkedett, ám ez Hetem kísérlete alapján egészen más okból történt.
Még mindig az átlagokat nézve a macskák 40 perccel a hajsza végét követően 0,5 fokkal voltak melegebbek, ha sikertelen volt a vadászat. Ha viszont el is ejtették a prédát, a testük hőmérséklete 1,3 fokkal nőtt. A jelentős különbség pedig nem volt összefüggésben a külső hőmérséklettel, az üldözés időtartamával de még az ölés és evés igényelte energiával sem.
A tudósok úgy vélik, a hő emelkedésének oka a feszültség, és ez megmagyarázná a sikeres és sikertelen vadászat után tapasztalt különbséget is. A gepárd fő fegyvere ugyanis a gyorsaság, “erőben” fel sem veheti a versenyt Afrika nagyragadozóival, az oroszlánnal, hiénával vagy a leopárddal. Gyakran meg is esik, hogy az üldözés hangjára összesereglő ragadozók egyszerűen elűzik a pöttyös macskát nehezen megszerzett ebédjétől.
A “konkurenciaharc” jegyében ha tehetik, ebédtől és vacsorától függetlenül meg is ölik – Hetem hat gepárdjából például a kísérlet során kettővel végzett leopárd. Valószínű tehát, hogy a gepárdokon páni félelem uralkodik el, hogy mikor jelennek meg a versenytársak. Ez a stressz okozhatja belső hőmérsékletük megemelkedését minden egyes akciójuk után a végeredmény függvényében.
Ezek az eredmények természetesen nem magyarázzák egyik kiinduló mondatunkat, miszerint fel viszonylag hamar felhagynak a gazellák üldözésével. Egy valószínű magyarázat, hogy egyszerűen így döntenek. Minden élőlény számára létezik egy pont, ahol a befektetett energia már túlnő az általa megszerezhető javakon. A józan gondolkodású ember azt mondja ilyenkor, itt kell abbahagyni. Miért ne vélhetné így egy gepárd is?
Amíg azonban nem tudjuk, mi jár a fejükben, maradnak a hőmérők és az egymást kioltó vagy erősítő elméletek.
