A NASA felvételén minden egyezik a hasonlathoz. A madárnak helyén van a csőre, a feje, rendben van a testtartása és még a fekete hátát is sötétebb színek érzékeltetik. A tojás is épp ott van, ahol lennie kell például a császárpingvinnél.
Az Antarktiszi télben, -40 fokos hőmérsékleten a világ legnagyobb pingvinfaja nem rakhatja a jeges fészekbe tojását, hogy aztán ráüljön költeni. A hím madár ezért lábfején egyensúlyozza és a hasán található speciális bőrredővel betakarva melengeti.
Fotó: NASA
Valójában az Arp 142-ként ismert galaxispárt látjuk 326 millió fényévnyi távolságban. Egyikük spirális szerkezete még mindig látható: a karok egykor a pingvin “szeme” körül forogtak. Ezek a szétzilált karok alkotják most a kozmikus madár testét, a tojás pedig a páros másik tagja, egy elliptikus galaxis.
A két csillagváros gravitációs kölcsönhatása során anyaguk kicserélődik, akár össze is olvadhatnak vagy széttépik egymást. A fotót a Hubble kamerájának adatai alapján, látható és infravörös fényű felvétlek kombinációjával hozták létre.
