Apa is csak egy van, és nagyon nehéz objektív módon megállapítani, hogy ki a rossz apa és ki a jó. Ne ítélj, hogy ne ítéltess. Van azonban néhány sarokpont, amelynek alapján – legalábbis a magunk sokszor álszent emberi módján – igenis feljogosítva érezzük magunkat, hogy ítéljünk.
Komoly eséllyel száll ringbe a legjobb apa címért a császárpingvin. Ő a legnagyobb élő pingvinfaj, magassága 90-110 centi, súlya 20-40 kiló. Az antarktiszi tél kellős közepén, -40 fokban és 130 kilométer/órát meghaladó szélviharokban költ. Miután a tojó lerakja egy szem tojását, elindul az óceán felé táplálkozni, és két hónapra magára hagyja urát. A hím óvatosan, a lábán egyensúlyozza a tojást, a hasán található speciális bőrredővel melengeti.
Két teljes hónapig egy percre nem hagyja magára a porontyot, nem táplálkozik, nem iszik, néha egy kis havat csipeget. Nagy hidegben a hímek összebújnak, akár több ezren is szorosan egymáshoz simulva próbálnak életben maradni a zord környezetben. Mire a tojó teli hassal visszatér átvenni a tojást, az apa a halál szélén táncol a kimerültségtől, súlyának felét vesztette el.
Ekkor a hímek is táplálkozni indulnak, ám sokan már nem érik el a vizet, holtan rogynak össze a jégmezőn. Ha sikerül mégis némi energiához jutnia, a hím visszatér a fészekhez és közösen etetik, melengetik az addigra kikelt pelyhes fiókát.
Ellenpéldaként álljon itt a jegesmedve. Az édes fehér mackó a lehető legrosszabb apa: miután a gyermeknemzés kellemes feladatából kivette a jussát, nem érzi kötelességének a családi életben való további részvételét. Komoly csapás ez az anyának, amelynek a hó és jég birodalmában két és fél évig kell gondoskodnia az egyre nagyobb étvágyú bocsokról.
A hóba vájt „barlangban” egy-két, mindössze egykilós és teljesen csupasz maci születik. Az anya fél évig nem mozdul mellőlük, a korábban felhalmozott zsírtartalékaiból él és szoptatja a kicsiket. Amikor aztán előjönnek, kezdődik a megpróbáltatás második szakasza: elegendő élelmet találni mindannyiuknak.
A hím eközben éli világát, sorra keresi fel a legjobb vadászmezőket, és egy percig nem gondol már a tavalyi szerelemre, sem annak gyümölcsére. Sőt, ha a helyzet úgy hozza, megöli és akár meg is eszi az útjába kerülő bocsokat.
