Bár a tudomány a miértre továbbra sem tud választ adni, a hogyanról viszonylag pontos elképzelése van: agyunk majdnem úgy működik, mintha súlyos kokainproblémánk lenne. Szerencsére a szerelemért felelős anyagok nem illegálisak.
A két legfontosabb vegyület a dopamin és a noradrenalin, melyek termeléséhez nem kell sok: elég egy fénykép valakiről, akit szeretünk. Hatására szívünk gyorsabban ver, és arra vágyunk, hogy mihamarabb egy légtérbe kerüljünk az adott személlyel. Természetesen megugrik a férfiszívek lágyulásához is vezető, szerelemhormonnak becézett oxitocin szintje is. Ezekkel párhuzamosan csökken a szerotonin mennyisége, ami egyebek mellett az obszesszív-kompulzív megbetegedésnek is az egyik tünete. Ez persze annyira nem meglepő, hiszen szerelmünkért megszállottan rajongunk.
Érdekes módon az agy ilyetén változásai nemcsak egyes személyekkel kapcsolatosak, hanem kihatnak egész világnézetünkre is. A pozitív dolgok sokkal szebbnek és jobbnak tűnnek, míg életünk negatívumai már kevésbé zavarnak.
És mi az egészben a legjobb? A romantikáért felelős területek akár évtizedeken keresztül is aktívak maradhatnak.