Diederik Stapelt tavaly bocsátották el a Tilburgi Egyetemről, miután kiderült a csalása. Azt megelőzően a holland szociálpszichológia kedvence volt, akinek kutatási eredményei szenzációszámba mentek. Kutatási megállapításai között volt például, hogy pusztán a húsevésre gondolás önzőbbé teszi az embereket, a tekintélyes Science című tudományos magazin pedig közzétette azt a dolgozatát, amelyben a fehér emberek feketékkel szembeni diszkriminációjának mértékét kapcsolatba hozta fizikai környezetük állapotával. Utóbbi publikációt a Science később visszavonta.
Stapelt három végzős diákja leplezte le, miután gyanús lett nekik, hogy témavezetőjüktől úgy kaptak adatokat, hogy nem engedte részt venni őket magában a kutatásban. Statisztikai teszteket futtattak le a hallgatók az adatokkal, amelyeket túlságosan tökéletesnek tartottak ahhoz, hogy igazak legyenek, majd az egyetem dékánjához fordultak gyanújukkal.
A vizsgálóbizottságok kiderítették, hogy Stapel csak olyan adatokat fogadott el kutatásai során, amelyek eredeti hipotézisét alátámasztották, és addig ismételte kisebb módosításokkal a kísérleteket, amíg neki tetsző eredményt kapott.
“Tudósként megbukott” – írta Stapel közleményében, mivel a Hollandiában előfordult tudományos csalások egyik legrosszabbikát követte el. “Mély megbánásáról” beszélt, és hozzátette, hogy “szomorúságot, szégyent és bűntudatot érez” tette miatt.
A botrányt kivizsgáló, három egyetemen (Tilburg, Groningen és Amszterdam) megalakult bizottságok arra a következtetésre jutottak, hogy nemcsak Stapel bukott meg, hanem az akadémiai kutatói közösség is, amely lehetővé tette, hogy “ez a nagyarányú csalás ilyen sokáig észrevétlen maradjon”. A bizottsági jelentés szerint Stapel csalási esetében minden szinten kudarcot vallottak a tudomány alapvető funkciói, figyelmen kívül hagyták a tudományos módszertan alapelveit.
