A felfedezést a 8. század végén élt cédrusfák évgyűrűinek köszönhetjük, melyekben hirtelen megugrott a szén-14 izotóp mennyisége. Igaz, a 774-ben és 775-ben keletkezett évgyűrűkben csupán 1,2%-kal nagyobb a C-14 mennyisége, mint az azt megelőző és azt követő években, ez a változás mégis 20-szor nagyobb a szokásosnál.
A Nagojai Egyetem kutatói szerint a bolygónk északi féltekéjét érintő sugárzás nem tudható be a Nap tevékenységének, de – erre utaló korabeli feljegyzések híján – azt is kizártnak tartják, hogy egy szupernóva lenne a felelős.
Vagyis a japánok értetlenkedve széttárják karjaikat, míg a Nature-nek nyilatkozó Daniel Baker, a Kolorádói Egyetem űrfizikusa elhamarkodottnak tartja kollégái megállapításait. Elmondása szerint igenis elképzelhető, hogy Nap koronakilökődésének mérete és ereje nem állt arányban a szokatlanul magas energiájú és számú protonokkal, melyek a Föld légkörével kölcsönhatásba lépve végül szokatlanul nagy mennyiségű szén-14 izotópot hoztak létre a bioszférában.
Amíg a bizonyosságot kereső japán csoport tagjai történelmi anyagok közt kutatnak – hátha valaki feljegyzett egy szokatlan éjszakai jelenséget -, és a berillium izotópokat is megmérik az anyagmintákban, addig a magunk részéről (az összeesküvés-elméletek rajongóinak) egy harmadik eshetőséget is felvetnénk: mi a földönkívüliekre tippelünk.
