Az ízeltlábúak különböző lárvastádiumokon mennek keresztül szabadon úszkálva a tengerben. Csak az utolsó, úgynevezett megalopa stádiumban süllyednek le a tengerfenékre – legjobb esetben olyan helyen, ahol ideálisak számukra az életkörülmények.
Jenni Stanley, az Aucklandi Egyetem kutatója és kollégái most kimutatták, hogy a tengeri zajok nagy szerepet játszanak abban, miként találnak rá az állatok végleges otthonukra. Kísérletükben öt különböző rákfaj megalopa lárváit helyezték egyesével apró, zárt tartályokba, majd azokat egy akváriumba. Az akváriumokban különböző vízi zajokat keltettek.
A hűvösebb éghajlatok rákfajai, amelyek kifejlett egyedei sziklák és nagy moszatok között élnek, elsősorban az ilyen jellegű partszakaszok zajaira reagáltak, míg a trópusi rákfajok, amelyek korallok közt élnek, az azokra jellemző zajokra válaszoltak különösen gyorsan.
Ez arról tanúskodik, hogy a vízben hallható zajok nemcsak azt árulják el az állatoknak, hogy partközelben úsznak, hanem a környezet alkalmasságáról is közölnek információt. Mivel mind az öt faj lárvái reagáltak későbbi élőhelyük zajaira, a kutatók azt valószínűsítik, hogy e képesség széles körűen elterjedt a rákok között.
