A speciális relativitás elméletének talán legismertebb része az, hogy a vákuumban haladó fénynél semmi sem lehet gyorsabb. A fizikusok azonban – rendes tudósok lévén – sosem elégednek meg a meglévővel, próbálják feszegetni a határokat.
Szemben a tavalyi felfedezéssel – amelyről későbbi kiderült, hogy mérési hiba volt -, a mostani tanulmány szerzői nem azt állítják, hogy leelőzték volna a fényt, csupán egy kiskaput fedeztek fel Einstein elméletében. Igaz, annyira kicsit, hogy emberi érzékekkel felfoghatatlan.
A tudósok egy régóta ismert elméletet, a négy-hullám keverést próbálták ki egy új kísérletben. A roppant komplikáltnak tűnő fizika lényege (jelentősen leegyszerűsítve) az, hogy különböző frekvenciájú jeleket úgy egyesítenek, hogy az új jel négy különböző frekvenciát tartalmazzon. Jelen esetben egy 200 nanoszekundumos fényimpulzusba egy másikat ágyaztak, a beágyazott jel pedig 50 nanoszekundummal gyorsabban ért célba, mint amennyi idő alatt a fény tette volna meg ugyanazt az utat. (A nano előtag a másodperc milliárdod részét jelöli.)
Gyakorlatilag egy olyan matematikai trükköt sikerült megalkotniuk, amelyben egy apró darabka információ (vagyis nem anyag) alig észrevehetően gyorsabb volt, mivel egy hordozó jelbe volt ágyazva. Ez azonban még azt sem jelenti, hogy az adatok gyorsabban mozoghatnának, mint a fény, mivel (a kvantum számítógépekhez hasonló módon) itt nem egy egyes vagy egy nulla került átadásra, hanem egy olyan jel, amely bármilyen értéket felvehet – ráadásul irányítani sem tudjuk.
Összességében tehát jelenleg csak annyi mondható el, hogy valami (alig) gyorsabb volt a fénynél, és bár ezúttal nem mérési hibáról van szó, nem szegte meg Einstein elméletét. Hipertérugrás, miért váratsz magadra?
