Persze az agy mérete nem bír olyan nagy jelentőséggel, mint azt korábban gondolták, más tényezők, így az agysejtek közti kapcsolatok és az egyén tapasztalatai is szerepet játszanak benne.
Az eredetileg agyi betegségeket kutató, nagyszabású tanulmányba Észak-Amerikából, Európából és Ausztráliából 21 ezernél is több embert vontak be – a kutatók ekkor botlottak bele a HMGA2 jelű gén egyik változatába, amely gyakrabban fordult elő azoknál, akiknek nagy az agytérfogatuk, és jobb eredményt értek el a standardizált IQ-teszteken.
Akik a 12-es kromoszómán található HMGA2 gén esetében mindkét szülőjüktől az említett génváltozatot örökölték (ez a népesség negyede), átlagosan 1,29 ponttal értek el jobb eredményt, mint azok, akik csak az egyik szülőtől (a népesség fele). Ennél pedig újabb 1,29 ponttal kevesebbet értek el az intelligenciahányados-teszten azok, akik egyik szülőtől sem örökölték az említett génváltozatot (ez szintén a népesség negyedére jellemző).
Ugyanerről a génváltozatról az is kiderült, hogy egy-egy örökölt kópiájának jelenlétében 0,58 százalékkal nagyobb az agy térfogata. Míg az intelligencia esetében más gének is szóba kerültek már, az agytérfogatot illetően ez az első gén, amelynél sikerült a kapcsolatot bizonyítani.
A hatás tehát nem kiemelkedően jelentős, a felfedezés azonban az, hiszen – mint Paul Thomson kutatásvezető, a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem neurológusa elmondta – a génváltozat mindössze egyetlen “betűben” (nukleotidban) tér el a másik génmódosulattól, vagyis a genetikai kódban hihetetlenül apró különbségről van szó.
