A NASA 496 millió dolláros összköltségű programjának a keretében a GRAIL-ikreket (Gravity Recovery and Interior Laboratory) szeptember 10-én indították el a floridai Cape Canaveral légibázisról, és csaknem négy hónap alatt – harmincszor több idő alatt, mint az Apollo-program asztronautái – érték el égi szomszédunkat. A “kacskaringós” útvonal során ugyanis áthaladtak a Nap-Föld rendszer stabil gravitációs helyén, az úgynevezett Lagrange-ponton, ezáltal csökkent az üzemanyag-szükséglet, vagyis a küldetés összköltsége.
Azóta az ikrek megjárták már a Hold sötét oldalát és átestek egy keresztelőn is – egy montanai iskola negyedikesei javaslatára Ebb és Flow (Apály és Dagály) néven folytatják küldetésüket.
A méréseket érkezésük után több mint két hónappal kezdték meg, mivel az űrszondáknak “finomítaniuk” kellett pályájukon 56 kilométeres magasságba beállva. A következő három hónapban poláris pályán keringenek, mintegy “kergetőzve” egymással. Az átlagos távolság 200 kilométer lesz közöttük, ám ez változik a Holdon tapasztalható regionális gravitációs eltéréseknek köszönhetően, amelyeket az űrszondák fedélzetén működő speciális rádióadók segítségével rögzítenek, feltérképezve az égitest tömegeloszlását.
A tudósok reményei szerint a mérések révén megerősítést nyerhet vagy elvethető lesz az az elmélet, amely szerint a Földnek valamikor két égi kísérője is volt, ám azok összeütköztek. Egyes kutatók szerint e kozmikus katasztrófa miatt különbözik a Hold két fele: míg a Föld felé forduló “simább”, a másik oldala “hepehupásabb”.
A NASA közleménye szerint az ikrek kitűnő “egészségnek” örvendenek. Az űrszondák által küldött adatok elemzését egy hónap múlva kezdik meg.
