Darwin előfutárának Jean-Baptiste Lamarck korai evolúciós elméletét mára teljesen tévesnek tartották, miszerint az evolúció során a szerzett tulajdonságok öröklődésével változott az idők során egy-egy faj és alakultak ki belőlük új fajok.
Most azonban a Columbia Egyetem Orvoskutató Központjában bizonyítékot találtak arra, hogy Lamarcknak részben mégis igaza lehetett.
A Cell folyóirat legújabb számában közzétett publikáció szerint biokémikusok és a molekuláris biológia szakértői fonálférgek – C. elegans – vírusellenállásának örökítését vizsgálták generációkon át.
A kutatók azt tapasztalták, hogy a vírusvédő anyagok, amelyeket közvetlenül ők juttattak valamely fonálféregős testébe, egy kis RNS-en át információként megőrződtek az utódok számára.
A lamarcki öröklődés bizonyos jeleit a II. világháborús holland éhínség után született embereken is felfedezni vélték. Azok az éhező anyák, akik a II. világháború során szülték meg gyermekeiket, azok fogékonyak lettek az elhízásra, és más anyagcsere-betegségekre, míg az éhezést jól bírták.
Lamarck fejlődéselméletét Charles Darwin elmélete szorította háttérbe, mely szerint a véletlen mutációk kínálnak versenyelőnyt a fajoknak, és az új fajok úgy alakulnak ki, hogy a véletlen mutációk által előnyösebb tulajdonságokkal bíró egyedek nagyobb eséllyel képesek a túlélésre, mint társaik.
A lamarcki öröklődés elméletét mindazonáltal ellentmondásosnak tartják, mivel a mai napig senki nem tudott olyan biológiai mechanizmust felmutatni, mely bizonyíthatná, hogy létezik.
A Columbia Egyetem kutatócsapata jelenleg vizsgálja, hogy más tulajdonságok is képesek-e öröklődni RNS-en keresztül a vírusvédelmen kívül. Az egyik kísérletükben szeretnék az ember háborús éhínség elleni védekezésének öröklődését rekonstruálni férgek segítségével egy Petri-csészében.
