Örök, rétestésztaként nyúló téma a különböző hátrányos helyzetű társadalmi csoportok megnevezése. Oldalakat lehetne írni róla, melyik kifejezést miért használjuk, illetve melyiket miért ne. Itt csak egy rövid felsorolásra van mód, amely egy gyógypedagógus javaslatait tartalmazza – elvégre ő áll a legközelebb hozzájuk és beszél az érintettekkel legtöbbet, szóval jobban tesszük, ha rá hallgatunk.
Máskülönben én is ugyanazt tudom javasolni, mint a Nyest.hu a témában nemrég megjelent cikke: ha nem tudjuk, mit mondjunk egy ismerősünkre, aki nem lát, tolószékkel kénytelen közlekedni stb., legegyszerűbb, ha mégkérdezzük tőle. Fel kell viszont készülni rá, hogy az érintettek egymástól elfogadnak bizonyos kifejezéseket, saját csoportjukon kívüliektől azonban nem.
Illetve fontos, hogy mindig kerüljük az értékítéletet tartalmazó megjelöléseket (pejoratív például a vakok esetében a világtalan szó, vagy a – csoporttól függően – a „valamiben szenvedő” kifejezés. Hiszen egyáltalán nem biztos, hogy az illető úgy érzi, ő szenved vagy szenvednie kéne…)
Jöjjön akkor a lista Ilosvai Ferenc gyógypedagógus javaslataival az Édes anyanyelvünk című nyelvművelő folyóiratból. Az érintett területek egyszerűsített nevét vastag betűvel írtam.
Beszéd: beszédfogyatékos, beszédhibás
Értelem: értelmileg akadályozott
Hallás: siket, nagyothalló, hallássérült
Látás: látássérült, vak, gyengénlátó
Mozgás: mozgáskorlátozott, mozgássérült
Szervi: szervátültetett, transzplantált
(A listában ugyan nem szerepel, de a gyógypedagógiai szakirodalomban sok példát találtam arra, hogy ha például egy iskolás gyereknél dislexiát, disgrafiát állapítottak meg, akkor az ő esetében a „tanulásban akadályozott” kifejezést is lehet használni.)
