Az énekesként, dalszerzőként, költőként és festőként is tevékenykedő Janis Lyn Joplin 1943. január 19-én született a texasi Port Arthurban, egy középosztálybeli család első gyermekeként. A Joplin-család vallásos életet élt, Janis pedig már egészen fiatalon énekelni kezdett a helyi templomi kórusban. Noha énekhangja már akkor figyelemreméltó volt, édesanyja később bevallotta, Janist legalább annyira érdekelte, hogy a fellépésekkel plusz figyelmet kap, mint maga a zene. „Nem szerette, ha nem figyelnek rá elegen. A hétköznapi bánásmód nem volt elég neki” – mesélte Dorothy Joplin legidősebb lányáról.
Janis már a középiskolai évek alatt kitűnt kortársai közül. A lány előszeretettel barátkozott a „számkivetett” fiatalokkal, ráadásul egyre több időt szentelt két szenvedélyének, a zenének és a festészetnek. „Mindig is különc voltam. Festettem, olvastam, és nem utáltam a niggereket” – mesélte középiskolás éveiről az énekesnő egy interjúban.
Joplin 1960-ban érettségizett, majd a beaumonti Lamar State College of Technologyban, illetve a Texasi Egyetemen tanult. Különcsége itt is „helyi látványossággá” tette – az egyetemi lapban 1962 júliusában a következő írás jelent meg róla: „Ha úgy tartja kedve, mezítláb jár-kel. Levist hord az órákon, mert kényelmesnek tartja, és mindenhová magával viszi autoharpját, hogy bárhol dalra tudjon fakadni. Az ő neve Janis Joplin.”
Az énekesnő nem fejezte be az egyetemet – helyette San Franciscóba ment, és a helyi blues-underground képviselőivel elkezdett dalokat rögzíteni. Barátai visszaemlékezései szerint ekkor már rendszeres drogfogyasztó volt, aki előszeretettel kísérte le a pszichedelikus szereket alkohollal. Joplin állapota 1965-re már annyira aggasztó volt, hogy barátai buszjegy-partit szerveztek neki, majd felültették egy Port Arthurba tartó járatra. Egy ideig úgy tűnt, a módszer használt: Janisnek sikerült tisztának maradnia, konszolidáltabb ruhákban járt és visszairatkozott a Lamar State College szociológia szakára. Még a magánélete is megfelelni látszott a texasi normáknak, és egy ideig jegyben járt egy férfivel, akivel az egyik koncertjén találkozott – az eljegyzést azonban heteken belül felbontották.
Joplin 1966-ban kezdett zenélni a Big Brother and the Holding Company mellett – majd ’66 nyarán visszatért a bandával San Franciscóba. A várossal régi szokásai és a drogok is visszakerültek az életébe – annak ellenére, hogy a Big Brother tagjai próbálták távol tartani a szerektől és az alkoholtól, Joplin visszaesett. A banda egyre nagyobb ismertségre tett szert, 1968 februárjában pedig turnéra indultak a keleti parton. Utolsó koncertállomásukon olyan előadókkal léptek fel, mint Jimmy Hendrix, Joni Mitchell és Paul Butterfield. A sajtó ekkora már előszeretettel emlegette a bandát úgy, mint Janis Joplin háttérzenekara – a zenészek között ezért érezhetően megromlott a viszony. A konfliktus nyár végére odáig fajult, hogy Joplin bejelentette, a jövőben szólóban kívánja folytatni. Utolsó közös koncertjüket 1968. december 1-jén tartották egy jótékonysági bálon.
A Big Brotherből való kiválás után Joplin új zenekart alapított, a Kozmic Blues Bandet. Első albumuk, az „I Got Dem Ol’Kozmic Blues Again Mama!” 1969 szeptemberében jelent meg – a Big Brotherrel elért sikereket azonban nem sikerült megismételni. Jolin a Kozmic Blues Band kíséretében lépett fel Woodstockban 1969. augusztus 17-én – a koncert azonban nem úgy sült el, ahogy azt az énekesnő eredetileg tervezte. Az elképesztő tömeg miatt a „folyton figyelemre vágyó” Joplin lámpalázas lett, és heroinnal próbálta oldani a feszültségét. A hangja gyakran eltorzult a koncert alatt, és a tánccal is problémái akadtak. Woodstock után a banda Madison Square Garden-beli fellépése sem sikerült valami fényesen, a belső feszültségek miatt pedig a Kozmic Blues Band 1969 végére feloszlott.
Joplin 1970 elején úgy döntött, kis időre szabadságot vesz ki a körülötte kialakulni látszó káoszból, és Brazíliába utazott pihenni. Újra eldöntötte, hogy felhagy a drogokkal – az Államokba való visszatérés után viszont ismét heroinozni kezdett. Következő zenei vállalkozása a Full Tilt Boogie Band volt – Joplin pedig kijelentette, végre sikerült összeszednie azt a bandát, amiről mindig is álmodott. A Full Tilt 1970 májusában turnéra indult, zenéjüket pedig mind a közönség, mind pedig a kritikusok pozitívan fogadták.
Joplin utolsó nyilvános fellépésére 1970. augusztus 12-én került sor Bostonban – az énekesnő itt már olyan rossz állapotban volt, hogy mindössze két dalt tudtak lejátszani. A Full Tilt ezután stúdióba vonult, és nekiláttak a már csak posztumusz megjelenő Pearl című album felvételeihez.
Az utolsó felvételt október 1-jén rögzítették: Joplin ekkor énekelte fel a legendás Mercedes Benz című dalt, illetve készített egy születésnapi felvételt John Lennon számára. Lennon, akinek október 9-én volt a születésnapja, csak az énekesnő halála után kapta meg a kazettát.
Miután órákig hiába várták a stúdióba október 4-én reggel, a Full Tilt menedzsere, John Cooke az énekesnő keresésre indult – Landmark Hotelbeli szobájában talált rá, már órák óta halott volt. A hivatalos jelentés szerint Joplin halálának oka heroin túladagolás volt. Barátai közül többen azt állították, nem az énekesnő tehetett a túladagolásról, mivel akkori dílere ügyfelei közül többen is „rejtélyes módon” túladagoltak azon a héten.
Joplin hamvait 1970. október 26-án, egy hatalmas parti keretében szórták a Csendes-óceánba. Az összejövetelen – Joplin végrendeletének értelmében – „Pearl állta az italokat”.
