Az épület legelső régészeti kutatása az 1940-es évek elején kezdődött, amikor a múzeumtól délre eső területen lőtér kialakításakor leletmentő feltárásokat végeztek.
“Ezek során egy kilenc helyiséges, északi és déli végén egy-egy porticussal kiegészített hosszúkás lakóépületet tártak fel. A szinte minden helyiségében freskókkal díszített épületben festékes tégelyeket is találtak. A festék és a freskók anyaga megegyezett, ezért gondolták úgy, hogy festőmester házáról van szó” – állítja Láng Orsolya, az Aquincumi Múzeum ásatásvezetője.
A feltárások akkor abbamaradtak, a lőtér építése során az ókori épület nagy része megsemmisült.
Az ásatásoknak két éve kezdtek neki. 2009-ben egy kisebb szondázást végeztek, ekkor kiderült, hogy valóban elpusztult az épület nagyobb része, tavaly viszont sikerült megtalálnunk a ház déli sarkát, valamint a dél felől csatlakozó két helyiséges pincét, amely a lépcsőlejárattal együtt szinte teljes épségben vészelte át a lőtérépítést.
A helyiségeket belülről durvább, fehér vakolat borította. A lépcső fokait részben kőből készítették és agyaggal tapasztották le, részben pedig az agyagos altalajba vágták, majd deszkával boríthatták. A lépcsőfokok lenyomata fennmaradt a vakolatban.
Az idén, miután a tereprendezés során elszállították a lődombok megmaradt anyagát, a ház környezetéről szerettek volna többet megtudni.
Az ásatások során bebizonyosodtak a régészek korábbi sejtései, akik feltételezték, hogy a “Festőház” nem volt önálló épület – legalábbis a római uralom későbbi időszakában -, hanem egy úgynevezett hosszúháznak a lakórésze lehetett.
A legkorábbi leletek a II. század elejére tehetők, valószínűleg ekkor épült ki maga a ház is. Legalább háromszor-négyszer átépítették, új helyiségeket alakítottak ki, és megváltoztatták a padlószinteket.
A legutolsó átalakítást a III. század közepén végezték, ekkoriak az utolsó padlószintek, amelyeket megtaláltak.
Nagyon változatos a leletanyag. Elsősorban kerámiákat – mindennapi használati tárgyakat, főzőedényeket, asztali edényeket – találtak, de sok pénzérme is előkerült, amelyek fontos adalékokat szolgáltatnak az épület keltezéséhez.
Rengeteg a freskótöredék került, amelyek több tucat ládát töltenek meg. Ezek a színpompás, többnyire geometrikus és növényi motívumok az épület különböző időszakaiban díszítették a falakat.
A töredékekből valószínűleg össze is lehet állítani falfelületrészeket. Úgy tűnik, hogy mennyezetfreskó is fennmaradt, de egy kis terrakotta Vénusz-szobrocska is előkerült.
A feltárt terület egy részét egyelőre visszatemetik, de például a római utak bemutatásra kerülnek. Az úgynevezett Festőházhoz tartozó további helyiségeket a közeljövőben szeretnénk újra kinyitni és bemutatni az érdeklődőknek.
