Az icenus vagy icén egy brit törzs volt, mely a mai Norfolk területén élt a Kr.e. 1.- Kr.u. 1. században. Fővárosaik Cambotium – a mai Cambridge – és Venta – a mai Caistor – voltak. Kr.u. 60-ban Boudica királynő vezetése alatt fellázadtak a rómaiak zsarnoksága ellen, számos várost elfoglaltak, leromboltak, és porig égették Londiniumot – azaz Londont. Miután Suetonius Paulinus leverte a felkelést, Boudicca Kr.u. 61-ben öngyilkos lett.
A négy méter széles, fatörzsekből épített töltésút 500 méteres szakasza került napvilágra, amely a tőzeglápon át a Waveney-folyó felé vezetett egykoron.
A fatörzsek kitűnő állapotban vészelték át az elmúlt két évezredet a tőzegmocsárban. A létesítmény pontos korát még nem határozták meg, ám a fák évgyűrűi alapján kiszámították, hogy Kr.e. 75 táján, több mint egy évszázaddal a római hódítás előtt építhették.
“A folyóhoz való átjutást biztosíthatta az út” – emelte ki Ben Gearey, a Birminghami Egyetem régésze, megjegyezve, hogy az utak nemcsak a kereskedőket és az utazókat segítették a vaskori Britanniában.
Az ilyen átkelőkön ugyanis áldozatokat mutattak be az isteneknek. A folyókban gyakran találnak kardokat, pajzsokat, dárdahegyeket, amelyek az isteneknek, vagy rég eltávozott elődöknek szánt ajándékok voltak.
Egy olyan világban, ahol nem létezett úthálózat, a folyók voltak a korabeli gyorsforgalmi sztrádák. Így a Waveney-folyó az európai fémkereskedelmi útvonal része volt.
