Német kutatók egy pékségben tanulmányozták az egerek szaporodását. Feltevésük az volt, hogy az egerek természetes környezetben tudnak úgy szaporodni, hogy ellenállóvá tegyék magukat a mérgekkel szemben.
A pékség munkáját folyamatosan zavarták a rágcsálók, és elpusztíthatatlannak tűntek, nem reagáltak a warfarin nevű méreg egyik durvább változatára a bromadiolonra sem. A szakemberek DNS-mintákat vettek az egerekből, és genetikai elemzésnek vetették alá őket.
Kiderült, a pékség egerei ugyanazt a warfarinimmunitást hordozzák magukban, mint amely az algériai egereknél már korábban szintén természetes módon kialakult a K-vitaminhiányos táplálkozás miatt. (A K-vitamin lenne az a vitamin, mellyel a warfarin kapcsolatba lépve képes lenne véralvadásgátló hatását kifejteni.)
A német laboratóriumban ezután megpróbáltak szuperegereket létrehozni az európai egerek és az algériai egerek pároztatásával. Tudományosan a folyamatot horizontális géntranszfernek hívják, általában mikrobák esetében alkalmazzák.
A horizontális génátvitel potenciális változást eredményezett az egérpopulációban, és felgyorsította a mérgek iránt teljesen érzéketlenné váló egerek kialakulását.
A tudósok felhívják arra a figyelmet, hogy a természetben is végbemehet ez a folyamat a növényvédőszerek túlzásba vitt használatának hatására.
