A Cambridge-i Egyetem munkatársai szerint a szivárványos irizálás azt a célt szolgálja, hogy felkeltse a beporzást végző méhek figyelmét. A jelenség nem meglepő, ám a kutatók szerint kevéssé vizsgálták eddig.
“A triviális dolgokkal időnként senki nem foglalkozik. Furcsa, hogy ilyen hosszú idő elteltével újat tudunk felfedezni a virágokról” – mondta el Silvia Vignolini kutató, a brit Királyi Társaság londoni nyári tudományos kiállításának megnyitóján.
A virágok irizálását a szirmok felszínén lévő apró barázdáltság okozza. A barázdákon visszaverődik a fény, és különböző szögekből megfigyelve más-más színt mutat.
Az irizáló szín a természetben másutt is megfigyelhető, szivárványosan színjátszó a rovarok több faja, bogarak és lepkék is, ahogyan a madarak között is előfordul a jelenség, példa erre a kolibri tollazata. Az élettelen természetből jó példa az irizáló színre az opál.
Az irizáló hatást növényeknél nehezebb felismerni, különösen sötét alapszínű szirmok esetében. Vannak olyan vadvirágok is, amelyek irizáló tulajdonságukat nem a látható fény spektrumán belül mutatják, hanem az ibolyántúli tartományban, amelyet a megporzást végző rovarok észlelnek.
