Az emberiség minden fehér foltot próbál(t) meghódítani a Földön, így volt ez a déli, állandó lakossággal nem rendelkező kontinenssel, az Antarktisszal kapcsolatban is. A 20. században területi viták sora alakult ki, és az első nemzetközi dokumentum csak 1959. december 1-jén köttetett meg.
Az Antarktiszi-egyezmény (amelyet számos kisebb megállapodás követett) 1961. június 23-án lépett életbe. Részletes dokumentumról van szó, amelyet 30 évre kötöttek.
A direktíva alapján bármely ország létesíthet az Antarktisz területén tudományos kutatóállomást, tilos viszont hulladékokat, különösen nukleáris és radioaktív hulladékokat tárolni a térségben. 2048-ig semmilyen ásványi anyagot nem lehet iparszerűen kinyerni a földrészről.
A németek voltak azok, akik az átlagosnál is mélyebben érdeklődtek a kontinenssel kapcsolatban, gyakran szerveztek oda kutatásokat. A 40-es évek közepén az argentinok és főleg az amerikaiak szerveznek expedíciókat – utóbbiak komoly bázist is kialakítottak. Természetesen bonyolította a helyzetet a britek és a argentinok viszálya a Falkland-szigetekkel kapcsolatban, Nagy-Britannia ugyanis érinteni akarta az Antarktisz egy szeletét is a vitában.
Az egyezményt a mai napig 47 ország képviselői írták alá – Magyarország 1984-ben csatlakozott hozzá. A legfontosabb eredmény persze az volt, hogy a felek befagyasztották területi igényeiket, és vállalták, hogy az ott eltöltött időt békés célok szolgálják, semmilyen katonai tevékenységet nem kezdeményezhetnek.
Területi igényt persze – stílszerűen „jegelve” – fenntartanak a következő országok: Argentína, Ausztrália, Chile, Franciaország, Új-Zéland, Norvégia, Nagy-Britannia. Akadnak területet „nem igénylő” tanácsadó nemzetek: például Belgium, Brazília, Bulgária, Kína, Dél-Korea, Hollandia, Peru, Lengyelország, Oroszország, Dél-Afrika vagy és az Egyesült Államok, és „nem tanácsadó” nemzetek, például hazánk.
Az egyezmény aláírói a legutóbbi években már a turisták számának korlátozásáról kellett, hogy döntsenek. Míg a 90-es évek elején évente alig 7 ezren látogattak a nagy jégre, addig ma már majdnem 50 ezren.
