Az első sómúmiára, egy vörös hajú szakállas, bőrcsizmás férfi földi maradványaira 1993 telén bukkantak Zandzsán városától nyugatra fekvő kehrabadi sóbányában.A férfi mellett, akit egy 45 méter hosszú alagútban temettek el, három vaskést, egy ezüsttűt, parittyát, fenőkövet, kenderkötél maradványait, valamint diót fedeztek fel. A későbbiekben további öt sómúmiát tártak fel, köztük egy asszony és egy kamasz földi maradványait.
A velencei Ca’Foscari Egyetem kutatói a hat sómúmia közül ötön végeztek izotópos vizsgálatokat. A radiokarbonos kormeghatározás tanúságai szerint közülük hárman a Pártus Birodalom (Kr.e. 247-Kr.u. 224) korában, valamint a Szászánida-dinasztia (Kr.u. 224-651) uralkodása idején, a másik kettő pedig korábban, az Akhaimenida-dinasztia (Kr.e. 550-330) alatt élt.
Az olasz kutatók meghatározták a sómúmiák fogzománcának stroncium- és oxigénizotóp-szintjét is, majd az adatokat Irán különböző térségeiből származó csontminták izotóparányaival vetették egybe. Mint kiderült, az elhunytak közül kettő helybéli volt, a sóbánya környékén született és nevelkedett, további két “múmia” a mai Irán észak-keleti részéről vagy esetleg Türkmenisztán sztyeppéiről érkezett, az ötödik pedig távolabbi vidék szülötte.
