450 millió éve az ordovíciumban a földi élővilág fele kipusztult. Mindez idáig ezt a kihalást tekintik a földtörténet egyik legnagyobb kihalásának. A Kansasi Egyetem tudósai szerint a kihalásért nagy erejű kozmikus sugárzások tehetők felelőssé.
Adrian Mellot szerint a korszakban nagy enegiájú proton-nyalábok érték a Földet, a kozmikus sugarak szétbombázták az ózonréteget, a légkör összetétele a kémiai reakciók során megváltozott tengereket is elérő gyilkos sugárzás pedig kipusztította a tengeri élet javát. Az egyetem tudósai egy szimuláción vizsgálták a kozmikus sugárzás hatásait, amikor erre a megállapításra jutottak.
Mellot elképzelhetőnek tartja, hogy a Föld 60 millió évente rendszeres kozmikus sugárzásnak van kitéve, ilyenkor bolygónk észak felé sodródik a galaktikus síkon. Ilyenkor érhetik a Földet nagy dózisú sugarak, melyek okozhattak rendszeres kihalásokat bolygónk életének történetében.
Azonban az ordovícium végi kihalásnak evolúciós szempontból pozitív következményei lettek. A földtörténeti időszak végén hirtelen előteljes lehűlés kezdődött meg. A légkör átalakult. Az ózonréteg annyira megnövekedett, hogy a felszínre érkező ibolyántúli sugárzás minimálisra csökkent. Ha ez nem történik meg a következő földtörténeti időszakra nem léphettek volna partra az első szárazföldi élőlények.
AJÁNLOTT LINKEK:
További információk az elméletről (The Daily Galaxy)
Kozmikus sugárzás puszított az ordovíciumban – angolul (io9)
Kozmikus sugárzás (Wikipedia)
