Pedig csak neve kezdőbetűivel illetett SM nem a filmekből ismert hidegvérű pszichopata, vagy éppen akcióhős, aki képes szoros ellenőrzés alatt tartani érzéseit, hanem egy átlagos, háromgyerekes anya, azzal a különbséggel, hogy egy igen ritka genetikai hiba következtében – mely miatt sérült agyában az amygdala nevű terület – nem képes félelmet érezni.
A nőt – aki az úgynevezett Urbach-Wiethe-kórban szenved – már két évtizede vizsgálják a kutatók, hogy olyan jeleket találjanak agyában, melyekből általánosabb érvényű következtetéseket vonhatnak le a félelem természetére vonatkozóan, illetve segíthessenek a poszttraumás stressztől szenvedő embereken azáltal, hogy amygdalájuk aktivitását nem-invazív módon csökkentik.
“Meglehetősen figyelemreméltó, hogy még egyáltalán életben van” – jelentette ki a SM-ről Justin Feinstein kutatásvezető, az Iowai Egyetem munkatársa.
AZÉRT ÉLÜNK, MERT FÉLÜNK
A félelem célja a túlélés, és az amygdala segít bennünket életben maradni azáltal, hogy megóv bennünket azoktól a helyzetektől, emberektől vagy tárgyaktól, melyek veszélyt jelenthetnek életünkre.
SM azon túl, hogy nem fél, nem ismeri fel a félelem jeleit mások arcán sem. Más vizsgálatok alapján intelligenciája, memóriája, nyelvi készsége megfelelő, a félelmen kívüli többi érzelmet is átéli.
A veszélyes helyzetekben félelem helyett SM “mindent elsöprő kíváncsiságot” érez saját leírása szerint.
A kutatók többféle helyzetben – kígyókkal, pókokkal, horrorfilmekkel, szellemházban ijesztgető szörnyekkel – ellenőrizték ezt az állítást, és érvényesnek találták. A teszteket végigkísérő szakemberek szerint elragadtatott “ez nagyon szuper” felkiáltásokkal kommentálta SM az eseményeket.
AJÁNLOTT LINKEK:
SM-ről szóló tanulmány kivonata (Current Biology)
