Igazi polihisztor volt, akinek családi származása sejtette, hogy nem mindennapi élet vár rá. Ősei görög származásúak, akik Erdélyben éltek. Apja főügyész volt Somogyban, nem volt hát meglepő, hogy ő is jogot tanult Pécsett, ügyvéd lett.
Az 1848-as forradalom és szabadságharc aktív résztvevője, Pesten vitézkedett és harcolt. Részt vett a pákozdi csatában, az osztrákok elfogták, hadifogolytáborba került, majd besorozták az osztrák hadseregbe, ahonnan megszökött. Németországba, majd Angliába menekült, 1852-ben pedig az Egyesült Államokba. Csak 1861-ben tért haza.
Tudományos munkája Amerikában
Amerikában vált elismert természetrajzi gyűjtővé, holott 7 dollárral a zsebében érkezett Londonból New Yorkba. Volt újságkihordó, csatornatisztító, matróz, boltos segéd, könyvkereskedő. 1852. július 21-én letette az amerikai állampolgársági esküt.
St. Louisban a Pacific Vasút nyomvonalának kitűzésénél „térrajzoló” lett, majd lehajózott a Mississipin New Orleansba. Ott megtudta, hogy Iowa államban alapítottak egy New Buda nevű települést, ahol magyarok is földhöz jutottak. Ő is ezt tervezte, 1854-ben odaérkezett, majd elkezdte tanulmányozni a préri növény- és állatvilágát. Földet nem kapott, így visszament St. Louisba, ahol meg állása nem volt, így beállt önkéntesnek az amerikai hadseregbe Véssey Lajos néven. Az Egyesült Államokban John Xantus de Vesey néven ismerik.
Fort Riley-ban (majd Ford Tejonban) a katonaorvos felfigyelt rá, támogatni kezdte vadász, gyűjtő- és preparátori tevékenységét, természetrajzi kutatásait. Eredményeit amerikai intézeteknek küldte meg. A tudományosan addig földolgozatlan táj növény- és állatvilágát rendkívüli alapossággal tárta fel, anyagaiból a Magyar Nemzeti Múzeumnak is sikerült juttatnia.
Közel 400 új fajt írt le, munkáját a tudományos élet úgy méltányolta, hogy 24 állat- és két növényfaj tudományos megnevezésében a Xantus név is szerepel. Például a fészkesek családjába tartozó Chaenactis xantiana, az állatvilágban a kolibrifélék közül a Hylocharis xantusii, a gekkófélék közül a Phyllodactylus xanti, míg a pikkelyes hüllők egyik családjának tudományos neve Xantusiidae.
1859 elején a Csendes-óceán meteorológiai viszonyait tanulmányozhatta. Mexikó partjainál egy tengerkutató állomáson dolgozott, feladata a dagály és apály tanulmányozása volt, de ha már ott járt, felfedezett 89 szigetet és zátonyt Amerika és Ausztrália között.
Később a washingtoni tengerészeti minisztérium titkára, majd 1862 decemberében az Egyesült Államok mexikói konzulja lett, 1863-ban hajóbiztosítási ügynök.1864 júliusában végleg visszaköltözött Magyarországra.
Xantus János Állatkert, Győr:
Hazatérés, alapító gondolatok
Először 1861 novemberében Győrbe tért vissza, a Magyar Tudományos Akadémia (amelynek már két éve levelező tagja volt) páratlan fogadtatásban részesítette. 1864-ben már véglegesen hazatért. Marosvásárhelyen kezdeményezte egy természetrajzi könyvtár megalapítását. Létre is jött a Természettudományi Múzeum Állattárának Könyvtára, amelyet 12 évig vezetett.
A Természettudományi Társulat 1862-es közgyűlésén tárgyalt egy állatkert megnyitásáról, az alapítást előkészítő bizottság elnökének Xantus Jánost választották (ekkor még Mexikóban élt, mint az USA konzulja). A kert tervét azonban már ő készítette, 1865. március 5-én ki is jelölték az állatkert helyét a Városliget északnyugati oldalán.
Egy rövid közjáték után ő lett az első igazgató, a megnyitót 1866. augusztus 9-én tartották. Ferenc József a schönbrunni állatkertből 34 különböző állatfajt küldött Budapestre. Xantus Amerikából is hozatott volna állatokat Budapestre, de azok Hamburgban ragadtak.
A Fővárosi Állatkert – manapság:
További kutatások
1870 végén tért haza kelet-ázsiai körútjáról, a kutatások tárgyi emlékeiből a Nemzeti Múzeum egy termében, tizenkét hatalmas öveges szekrényben nyílt kiállítás. Ez a tárlat lendületet adott a néprajzi kutatásnak, Xantusnak hatalmas érdemei vannak abban, hogy ez a terület intézményesedett az országban.
1873-ban az első magyar néprajzi gyűjteményt állította össze országjárása után Rómer Flórissal, méghozzá a bécsi világkiállításra. Több mint 2500 tárgyat vittek ki.
Később a Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályát vezette, tagja lett a Néprajzi Társaságnak, a Földrajzi Társaságnak, számos hazai és külföldi testületnek. Könyvei, úti leírásai nagy sikert arattak a közemberek körében is. 1894. december 13-án halt meg egy adriai regeneráló kirándulásból hazatérve. Gyógyulni ment oda, de nem tudott erőt gyűjteni. Talán ez volt élete egyetlen kudarcba fulladt „gyűjtőútja”.
AJÁNLOTT LINKEK:
