Egérkísérleteikben a Massachusetts-i Technológiai Intézet, az MIT munkatársai megállapították, hogy a kemoterápia által okozott stressz a csecsemőmirigybe hajtja a tumorsejtek egy részét.
Az immunrendszer T-sejtjeit termelő csecsemőmirigy egy védőanyaggal vonja be a menekülő daganatsejteket. A szerzők úgy vélik, hogy a rákkezeléseknek ezt a búvóhelyet is meg kellene támadniuk.
A sikeres rákterápiának a kutatók szerint magába kellene foglalnia olyan elemet is, amely megöli a tumorsejteket, valamint olyat is, amely blokkolja a túlélésüket szolgáló jeleket.
A vizsgálatban a daganatos – Burkitt-limfómás – kísérleti egereket a doxorubicin nevű, szokásosan alkalmazott kemoterápiás szerrel kezelték. A várakozásoknak megfelelően a tumor a szer hatására visszafejlődött. A kezelést követően az állatokat elpusztították, és megvizsgálták minden nyirokszervüket, így a perifériás nyirokcsomókat, a csecsemőmirigyet, a lépet és a csontvelőt is.
A CSECSEMŐMIRIGY MEGŐRZI A RÁKSEJTEKET
Kiderült, hogy a nyirokszervek a csecsemőmirigyet kivéve mentesek voltak a daganatsejtektől, abban azonban több ráksejt volt a kemoterápiát követően, mint előtte. Amint tanulmányukban a kutatók írták, a csecsemőmirigy “megvédi a limfómasejteket a doxorubicin által okozott sejthaláltól”.
A kutatások azt is megmutatták, hogy a genetikai módosítás miatt kicsi és rosszul működő csecsemőmiriggyel született, majd Burkitt-limfómássá tett egerek túlélése jobb volt a kemoterápiás kezelés után. Ez is azt jelezte, hogy a csecsemőmirigy óvta meg valamiképp a tumorsejteket.
Mint Hermann elmondta, a laboratóriumi tesztekben kimutattak olyan, a csecsemőmirigy által elválasztott anyagot, amely a toxinoktól védi az éretlen sejteket, és a ráksejtek ezt használták ki saját céljukra.
Ugyanakkor a csecsemőmirigy eltávolítása bizonyos kockázatokkal jár, és az immunrendszerből való kiemelése az emberi szervezet teljes immunműködését felbolygatja.
