A beteg ebből manapság csak egyetlen tűszúrást érez a csuklóján és csupán annyi röntgensugárnak van kitéve, amennyi saját vizsgálatához szükséges.
Azok viszont, akik naponta jónéhány ilyen beavatkozást végeznek, összeadódó sugárterhelésnek vannak kitéve és jelentős súlyt cipelnek órákon át.
A vizsgálatban részt vevő személyzet nehéz ólommellényt köteles viselni a sugárzás veszélye ellen, miközben bonyolult munkát végez a laboratóriumban.
Sokan panaszkodnak ízületi fájdalomra, szorulnak ortopéd kezelésre és voltak olyanok is, akiket súlyos gerinckárosodás miatt le kellett százalékolni.
Az új eljárást PRECISE-nak hívják. A vizsgálat során a műtőasztal szélére erősített robotkart a doktor a sugárzás ellen védő, ólomfalú szobából irányítja.
Az eszközöket a képernyő érintésével a szakorvos mozgatja és a szívkatéter bevezetése, majd kihúzása biztonságosabbnak bizonyult a robot segítségével, mint emberi kéz közvetlen irányításával.
A koszorúér-tágítás folyamatában a műtőszemélyzet sugárterhelése 97 százalékkal csökkent a távirányítás eredményeként.
Az első tapasztalatok szerint az új módszernek további, nem várt előnye az is, hogy a vizsgálathoz kevesebb röntgenkontrasztanyag befecskendezésére volt szükség.
Évtizedekkel ezelőtt a heveny szívinfarktus kezelése a szükséges gyógyszerek adásán kívül azt jelentette, hogy hetekig kellett az ágyban feküdni, szinte mozdulatlanul, hogy a beteg szívet kíméljék.
Ma az infarktus miatt szakintézetbe kerülő betegnél azonnal szívkatéterezés történik.
Ha elzáródás, vagy jelentős koszorúér-szűkület van, az eret a katéter végén lévő ballon fölfújásával kitágítják, és szükség esetén fémhálóból készült hengerrel belülről kitámasztják a szűkült érszakaszt, hogy továbbra is nyitva maradjon.
