A klímapanel olyan forgatókönyveket elemez majd, amelyek szerint nem minden állam csatlakozik az ENSZ klímavédelmi erőfeszítéseihez, és az üvegházgáz-kibocsátást mérséklő technológiák sem állnak maradéktalanul rendelkezésre. Mindez sokkal reálisabbnak tűnik, mint a 2007-es IPCC-jelentés optimális klímavédelmi környezetet előrevetítő feltételezései.
Edenhofer, aki a globális felmelegedés közgazdaságtanát kutató IPCC-munkacsoport társelnöke, elmondta, hogy a soron következő, 2013-14-es IPCC-jelentések már ezeket a valósághoz közelebb álló forgatókönyveket is tartalmazni fogják.
Az új jelentésekben kitérnek majd a klímavédelem mellékhatásaira is, többek között a biomassza alapú energia- és üzemanyag-termelés és az élelmiszertermelés között feszülő ellentétre. Olyan, látszólag ártalmatlan beavatkozásnak is vannak költségei, mint az üvegházgáz-nyelő erdők telepítése, hiszen azon a területen élelmiszert is lehetne termeszteni – mutatott rá példaképpen a kutató.
A 2009. decemberi koppenhágai ENSZ-klímacsúcson megfogalmazott, jogilag nem kötő erejű záródokumentumhoz a lehetséges 194 ország helyett csak mintegy 120 csatlakozott. Az egyezmény a globális felmelegedés mértékének 2 Celsius fokon belül tartását tűzi ki fő célul az ipari forradalom előtti szinthez képest.
A Kína után második legnagyobb üvegházgáz-kibocsátónak számító Egyesült Államok például a legtöbb fejlett ipari országgal ellentétben végül nem határozott meg kibocsátási “sapkát”.
Edenhofer egyelőre nem tudott becslést adni a “második legjobb megoldások” költségeire vonatkozóan.
AJÁNLOTT LINK:
