Artemisz temploma (görögül: Artemision, latinul: Artemisium) más néven Diana temploma, egy ókori görög templom volt, amelyet Artemisz istennőnek ajánlottak fel. A templom Kr. e. 550 körül épült Epheszoszban az akkori Perzsa Birodalom területén. Artemisz templomának maradványai máig is látogathatóak Epheszoszban, körülbelül 50 km-re a mai török İzmir városától.
Epheszosz városát ión hajósok alapították a Kr. e. 2. évezredben. A Szamosz szigetével szemben fekvő parton létrejött új város hamar virágzásnak indult. Kezdetben csak néhány kunyhót építettek a hajósok, de hamar megindult a fejlődés és pompás paloták és hatalmas templomok nőttek ki az egyszerű kunyhók közül, a kikövezett agórákat (piactereket) pedig jól kiépített, gondozott utak kötötték össze. Epheszosz az óvilág egyik legfontosabb városává, a kereskedelem és a kultúra egyik középpontjává vált.
A hellén telepesek a Kaysztrosz folyó torkolatának közelében, egy védett helyen rábukkantak az őslakók egyik szentélyére. A bennszülöttek itt áldoztak egyik istennőjüknek, aki egy gyönyörű természetistennőként ábrázolt alak volt. A görögök hamar azonosították ezt az istenséget az Ő Artemiszükkel. A telepesek elhatározták, hogy városuk védelmére áldozótemplomot építenek az istennőnek.
A görög mitológia szerint Artemis a vadászat istennője, aki egyben a szűzek, az erdők és a fiatal állatok védelmezője is volt, akit nagy tisztelet övezett az egész görög kontinensen.
A partra szálló hellén telepesek a Kaysztrosz folyó torkolatának közelében, egy védett helyen rábukkantak az őslakók egyik szentélyére. A bennszülöttek egy megszentelt fa előtt áldoztak istennőjüknek, egy sok kebellel á rázolt, ősi ázsiai természetistenségnek. A görögök hamarosan bekapcsolódtak a helyi kultusz ápolásába, csupán az istenasszony nevét változtatták meg. Úgy vélték, hogy az őslakosok istene (Diana) nem más, mint a gyönyörű Artemisz, a szűz holdistennő, a híres vadász. Hitük szerint ő védte a városokat, a nőket és a fiatal állatokat is.
Artemisz istennőnek emeltek gyönyörű templomot Epheszoszban. Ezt a templomot csodálta az egész akkori civilizált világ és az utókor azóta is az ókori világ hét csodája egyikeként emlegeti.
A hellén világban sehol nem akadt még egy ilyen pompás építmény. Az új csodát Artemiszionnak nevezték el.
Kr. e. 133-ban meghalt III. Attalos, pergamoni király, és Rómára hagyta birodalmát, így az ahhoz tartozó Epheszoszt is, mely Ephesus néven az újonnan alapított Asia provincia fővárosa lett. A rómaiak nem pusztították el a templomot, mert felfedezték, hogy a görög Artemisz nem más, mint Diana, a vadászat római istennője. Így a város és a templom egy valóságos aranykor beköszöntét ünnepelhette. A gyönyörű Artemiszion még három évszázadon át a vallási és gazdasági élet középpontja maradt, míg a Kr. u. 262-dik esztendőben az erre vonuló gót hordák áldozatává nem vált. A gótok kifosztották és részben lerombolták a pompás épületet.
Bár a háború megakadályozhatta volna hogy a templom tovább éljen, mégsem vetett gátat neki egyetlen ellenséges uralkodó, idegen király vagy hatalom. Így történt például, hogy a Kr.e. 560-ik esztendőben Krőzus, lídiai király elfoglalta Epheszoszt, de nemhogy megakadályozta az építkezést, de még hatalmas vagyonából támogatta is azt.
A Kr. e. 334. esztendő alaposan felbolygatta a kis-ázsiai görögök életét. Ekkor Epheszosz falai előtt is megjelentek a világhódító ifjú hadvezér, a legendás Nagy Sándor csapatai. A diadalmas hadúr személyesen kereste fel az építkezés színhelyét, és felajánlotta, hogy nem csak tervekkel és jótanácsokkal, de arannyal is segíti az epheszosziakat. Cserébe azt kérte, hogy majd az elkészült templomon felirat örökítse meg dicsőséges nevét. Az epheszosziaknak nem kellett a makedón király aranya. Ezért cselhez folyamodtak, és Sándor elé borulva kijelentették: a mindenkit leigázó makedón király maga is egy igazi istenség. Azt pedig senki nem gondolhatja megfelelő megoldásnak, hogy egy istennő templomát egy másik isten építtesse fel. Nagy Sándornak tetszett a hízelgő szó, és kivonult a városból. A munkálatok évtizedeken át tartottak.
A templom jelentőségét akkor veszítette el, amikor I. Theodosius római császár a kereszténységet tette meg a hatalmas birodalom államvallásává, és elrendelte a pogány szent helyek bezárását. Az Artemiszion ezzel lassan idejétmúlttá vált. Az építmény köveit a környék építkezéseire hordták.
Artemisz temploma
Az építkezéseket nagy gonddal megtervezték. Az alapozásra nem sajnálták sem az időt, sem az anyagot. Figyelembe kellett venni a helyi földrajzi adottságokat, hiszen Kis-Ázsiában gyakoriak voltak a földrengések. Éppen ezért az új szent helyet eleve egy lágy talajú vidéken építették fel. Azt gondolták ugyanis, hogy a puha föld még a leghevesebb földmozgások romboló erejét is elnyeli. Az épület 51 méter széles és 105 méter hosszúságú volt. 127, egyenként 18 méter magas márványoszlop tartotta a tetőszerkezetet. A tetőzet cédrusfából, a szentély magas, arannyal és drága festékekkel dúsan feldíszített, csiszolt szárnyas ajtajait ciprusfából készítették. A szentély belsejében helyezkedett el az istennő közel két méteres fából faragott szobra. Artemisz képmását arannyal és ezüsttel borították be.
Kr.e. 356-ban a templom teljesen elpusztult egyetlen éjszaka alatt. Egy Herostratus nevű ember felgyújtotta a templomot és a tűzben lelte saját halálát is.
Plutarkosz történetírótól tudhatjuk, hogy a későbbi hódító, Nagy Sándor éppen ezen az éjszakán született, így – ahogy Plutarkosz szellemesen megjegyezte – túlságosan elfoglalt volt, hogy segítséget küldjön a pusztuló templomhoz. A leomló mennyezet maga alá temette az istennő szobrát, csupán a megfeketedett, megrepedt és megdőlt márványszobrok meredtek vádlón az ég felé. A romok között aztán a helyiek megtalálták a szobrot, amely csodálatos módon épen maradt a tűzvészben.
Ekkor Epheszosz városa elhatározta: új otthont teremt szeretett istenségének, még szebbet, még nagyobbat, mint amilyen a lerombolt volt. Az új templom építése több évtizedig tartott, egyes források szerint 120 évig építették. Alexandros híres építőmestere, Deinokrates pedig olyan roppant nagy és pompás templomot épített a 356-ban leégett templom helyébe, melyet később a hét világcsoda közé számítottak.
Mindenfelől szállították az építkezésekhez az aranyat, az ezüstöt, a drága holmikat. A romok eltakarítása után kisimították a területet és a törmelékhalmokból alakították kiaz új alapzatot. Ezt az alapot melyet masszív márványtömbökkel vették körbe, így az épület alapterülete 65×125 méterre növekedett. A további munkák során azonban ügyeltek arra, hogy ne nagyon térjenek el a régi templom szerkezetétől.
Az építészmester törekedett arra, hogy az új templom kövesse az eredeti templom szerkezeti felépítését, ezért például a régi, megrepedezett márványoszlopok helyére állítatta a 127 új tartóoszlopot. A bejárat felett található fríz 36 oszlopon állt és a hellén istenek és félistenek képei díszítették.
Az új templom nemcsak a vallásos élet központjává vált, de valóságos új város nőtt ki körülötte a földből. A kereskedő hellének számára természetes volt, hogy a templomban kössenek kisebb-nagyobb üzleteket. Az Artemiszion a vidék legnagyobb bankjának számított. Ha valakinek pénzre volt szüksége, az felkereste a főpapot. A pénz könnyen jött, de magas kamatot kellett utána fizetni. A kamatláb 10% körül mozgott. Ez csak a közönséges polgárokra vonatkozott. A városok és falvak lakóitól 6%-kal is megelégedtek, ha pedig a háborúzó állam kért hitelt, akkor Artemisz főpapja csupán 1,5%-nyi kamatot számolt fel.
A templom maradványai
A 19-dik század közepe táján kezdtek kutatni először azon a vidéken. Európai tudósok az elsüllyedt város titkai után kezdtek kutatni. Először John Turtle Wood professzorra mosolygott a szerencse. Egy hat méter vastag sárréteg alatt bukkant rá az Artemiszion alapjaira. 1903-ban David Hogarth szenzációs felfedezést tett: megtalálta Artemisz istennő legendás kincsét! A pénzverés legelső emlékeinek számító, elektronból, egy különleges arany-ezüst keverékből készített fémpénz halmai, 3000 értékes igazgyöngy, fülbevalók és dísztűk kerültek elő. Amikor 1956-ban Pheidiász, a nagyhírű szobrász műhelyét is sikerült feltárni, a kutatók a korai Artemiszion szobrainak hasonmásaira is rábukkantak. Ezek a páratlan műremekek ma a törökországi Epheszosz és Szeldzsuk városok múzeumaiban láthatók.
Az ókori világ hét csodája a hét legismertebb ókori építmény. A hét csodát először a Szidóni Antipatrosz említette az i. e. 2. században írt epigrammájában. A műben a legimpozánsabb és a legpompásabb építmények szerepelnek, amelyek a következők: Gízai piramisok (Kr. e. 2550 Egyiptom), Szemirámisz függőkertje (Kr. e. 600 Babilon), Epheszoszi Artemisz-templom (Kr. e. 550 Lüdia, Törökország), Pheidiasz olümpiai Zeusz-szobra (Kr. e. 435 Görögország), Halikarnasszoszi mauzóleum (Kr. e. 351 Bodrum, Törökország), Rodoszi Kolosszus (Kr. e. 292–280 Görögország), és az Alexandriai világítótorony (Kr. e. 3. század Egyiptom). Philón a következőket mondta az Artemisz-templomról: „Láttam Babilon falait és a Szemiramisz Függőkertjeit, Zeusz olimpiai szobrát, a Rodoszi Kolosszust, a hatalmas piramisokat és a Mauzóleumot. De amikor megláttam Epheszusz templomát, ahogyan kiemelkedik a felhőkből, a többi csoda árnyékba borult mellette.”
Az ókori világ hét csodája közül a gízai píramis az egyetlen, amely még látható eredeti formájában. A többi csoda csak a visszaemlékezésekben, képeken, rajzokon maradt meg a számunkra.
AJÁNLOTT LINKEK:
A világ hét csodája (Wikipedia)
A világ 7 új csodája
Képek és információk a világ régi és új csodáiról
