Az ausztrál, brit, dél-afrikai, egyesült államokbeli és kenyai kutatók 2004 és 2009 között végeztek ásatásokat a kenyai Rudolf-tó térségében, ahol a vastag hamurétegnek köszönhetően pontosan meghatározhatták, hogy 1,95 millió éves helyszínről van szó.
A feltárások során csontok és kőeszközök ezrei kerültek elő, s legkevesebb 10 olyan állatféleséget tudtak azonosítani, amelyet a helyszínen mészároltak le, s daraboltak fel. A csontok többségén vágásnyomok láthatók, amelyeket éles kőeszközökkel ejtettek, miközben lefejtették a húst, majd szétzúzták a hosszú csöves csontokat, hogy elérjék a zsírban gazdag csontvelőt.
A tudósok szerint az olyan kisebb testű állatoknak köszönhetően, mint a teknős vagy a hal, sokkal több fehérjét fogyasztottak a korabeli emberfélék anélkül, hogy a zsákmányért meg kellett volna küzdeniük a ragadozókkal – oroszlánokkal, hiénákkal. A korai emberek ugyanis apró termetűek voltak, így aligha remélhettek sikert egy ilyen párharctól.
“A hal igen gazdag telítetlen omega-3 zsírsavban, amelynek kimagasló szerep jut az emberi agy fejlődésében” – hangsúlyozta Brian Richmond paleoantropológus, a George Washington Egyetem docense.
Mint kifejtette, az étrendben szereplő sokféle állati eredetű táplálék, s különösen a hal, a krokodil, valamint a teknős, hozzájárult a nagyobb agytérfogat kialakulásához. Korábbi kutatások bizonyítják, hogy 2 millió évvel ezelőtt hirtelen megnőtt az agy térfogata. Az antropológusok már korábban is feltételezték, hogy a hús kulcsszerepet játszott a nagyobb agy kialakulásában, eddig azonban nem volt arra bizonyíték, hogy a korai hominidák étrendjében szerepeltek volna a telítetlen zsírsavakban gazdag vízi állatok. Az őskori étrend nyomainak felfedezése azért is fontos, mert nem sokkal később a kis agytérfogatú hominidákat a nagyobb agytérfogatú Homo erectus váltotta fel, aki elhagyta Afrikát.
“A változatosabb étrend lehetett az agyfejlődés katalizátora, ez segíthette elő az ember kirajzását Afrikából” – vélekedett Andy Herries.
