A tavalyi tesztünkben már kiveséztük a játékot, éppen ezért most csak egy kis emlékeztetőt közölnénk: az első rész posztapokaliptikus világának futárhőse, Sam Porter Bridges ismét útnak indul, hogy összekösse a szétesett emberiséget – ám ezúttal Észak-Amerika helyett Mexikóban és a messzi Ausztráliában.
A Kodzsima Hideo (a legendás Metal Gear-széria atyja) nevével fémjelzett 2019-es epizód annak idején a hangulatával és történetével ugyan könnyen beszippantott, de a játékmenet számomra viszonylag hamar monotonná vált. A folyamatos szállítgatás, a tudatosan lassú tempó és a túlságosan is ismétlődő feladatok megtörték a kezdeti lendületet, miközben a játék világát és sztoriját végig érdekfeszítőnek tartottam.
Death Stranding 2: On the Beach (PC) galéria:
Death Stranding 2 (újra)
Aki ismeri az elődöt, annak nem lesz idegen a játékmenet gerince: csomagok kézbesítése, útvonaltervezés, egyensúlyozás a terepen, miközben a világ veszélyei folyamatosan próbára teszik a játékost. Ugyanakkor a folytatás jóval több akciót és változatosabb szituációkat kínál, így a tempó kiegyensúlyozottabb, mint korábban.
Sőt, a fejlesztők az előző részhez képest már nem fukarkodtak a feloldható eszközökkel, így rengeteg hasznos kiegészítőt, illetve fegyvereket tudunk megnyitni a kaland elején, ami nemcsak nagyban megkönnyítik a későbbi, Ausztráliai kihívásainkat, de már viszonylag korán elkezdhetünk kísérletezni a nekünk tetsző felszerelés összeállításokkal. Ez különösen hasznos a vadonatúj nehézségi fokozatban: az alapjátékban összesen 4 volt elérhető (sztori, casual, normál és brutális), ehhez érkezett most meg extraként a To The Wilder nehézség, aminél ellenfeleink erősebbek és kitartóbbak lesznek, felszerelésünk pedig a környezet hatására gyorsabban amortizálódhat. Rendszerint nem vagyok híve a „szívassuk magunkat még jobban” módoknak, de itt nyert igazán értelmet a feladatok előtti tervezés hasznossága, ami az előző nehézségeknél csak felesleges menüpontnak tűnt.
Mit tud PC-n?
A Windowsra kiadott változat teszteléséhez egy 12 gigabájtos RTX 4070 videókártyával, egy Core i5-13400F processzorral, 32 gigabájt DDR5 memóriával és egy SSD-vel szerelt PC-t használtam. A program hasonlóan jól skálázódik, mint az első rész, így Full HD felbontáson, magas grafikai beállítások, illetve DLSS mellett, sőt, még a Decima Engine játékmotor saját, PICO nevű megoldását aktiválva is gond nélkül futott.
A játékkal töltött közel 30 óra alatt a program beton stabilan hozta a 60 fps-t, gyors töltési időkkel, az ehhez társuló lenyűgöző látvánnyal. A tájak ezúttal is egészen elképesztőek: Ausztrália kopár vidékei, sivatagai, hegyvidékes tájai vagy éppen havas hegységei és a részletgazdag effektek mind csodás látványt biztosítottak.
Ehhez társulnak a Nixxes-től megszokott részletes testreszabási lehetőségek, ahol a képkockafrissítés teljes feloldása mellett 21:9-es ultraszéles és a 32:9-es szuperultraszéles képarány (ezek PS5-ön is elérhetőek lettek), valamint a gyári, PS5-ön is használt PICO mellett elérhetőek az Nvidia DLSS 4/4.5-ös, az AMD FSR 4-es és az Intel XeSS 2 mesterséges intelligencia alapú skálázási technológiák is.
Ez lenne a búcsú?
Mindent összevetve a Death Stranding 2: On The Beach PC-s verziója szinte tökéletes átirat lett. A teszt során mindössze egy látványosabb textúrahibába futottam bele (a befogható állatok ketrece bolondult meg), minden más fronton pedig annyira jól teljesít, hogy (a Marvel’s Spider-Man 2-féle malőrt leszámítva) a Nixxes ismét bizonyította, miért forrt össze a nevük a minőségi számítógépes átiratokkal.
