Könnyen lehet, hogy jó pár évig nem láthatunk majd olyan látványos sarki fényt az éjjeli égbolton, mint amilyet 2026 márciusában – írja a Live Science.
Mindez két dologgal magyarázható: egyrészt az idén március 20-án magyar idő szerint 15:46-kor esedékes napéjegyenlőséggel, valamint a naptevékenység helyzetével. Azt, hogy pontosan melyik nap és mikor lehet sarki fény megjelenésére számítani, továbbra is csak találgatni lehet.
Hogyan függ össze a két jelenség?
Christopher Russell és Robert McPherron tudósok 1973-ban a Journal of Geophysical Research folyóiratban megjelent kutatásukban mutattak rá, hogy a tavaszi és őszi napéjegyenlőségek környékén mintegy megduplázódik a sarki fény aktivitásának esélye. Azt is állították, hogy az aurora borealis feltűnése márciusban és szeptemberben a legvalószínűbb, mivel a napszél dél felé ható mágneses mezői kioltják a Föld észak felé ható mágneses mezőjét, így a napszél könnyebben áramlik a mágneses erővonalak mentén.
A Nap intenzitását a napfoltok – a Nap felszínén található mágneses erővonalak koncentrációja által létrehozott hűvösebb régiók – számlálásával számítják ki, ez pedig jelenleg csökkenő tendenciát mutat. Ez magától értetődően kevesebb napkitörést és kevesebb koronakidobódást jelent, amelyek negatívan befolyásolják a sarki fények létrejöttének esélyét. Mivel a következő Napciklus várhatóan 2029 januárja és 2032 decembere között kezdődik, könnyen lehet, hogy pár évig nem látunk majd annyi sarki fényt, mint idén márciusban.
