A műholdfelvételek alapján hatalmas, a Grand Canyon hosszával vetekedő sebet hagyott a tájban egy tomboló jégeső a kanadai Alberta tartományban – írja a Live Science. A szélsőséges időjárási esemény során golflabdanagyságú jégdarabok hullottak az égből, a viharban legalább két állat elpusztult.
2025. augusztus 20-án, egy egyébként nyugodt napon egy szupercella keletkezett Alberta déli részén. A vihar heves jégesőt és szelet hozott, az esemény során súlyos károk keletkeztek az épületekben, járművekben és infrastruktúrában. Egyes jégdarabok 5 centiméter átmérőjűek voltak, a szél pedig 120 kilométer per órás sebességet is elért, ami egy 1-es kategóriájú hurrikánnak felelne meg.
A jégdarabok a növényzetet is pusztították,
Ez az űrből is megfigyelhetővé vált.
[central-image-comparsion beforelabeltext=”” afterlabeltext=”” startpercent=”50″]
[/central-image-comparsion]
A legsúlyosabban érintett terület Brooks környéke volt, ez a műholdas kép bal felső sarkában látható. A jégeső és az erős szél együttesen károsította a házakat és járműveket, valamint tönkretette a közeli villanyoszlopokat, amelyek közül néhány közel 90 fokos szögben meghajlott. A szél egy farmon egy kerítést is ledöntött, amely így megölt egy tevét és egy pónit.
Colleen Foisy helyi lakos a CBC-nek azt mondta, házának tetőszerkezete teljesen megsemmisült, az elülső kerítés leszakadt, és a kerti növényzet is sérült. A vihar során új autójában és csónakjában is károk keletkeztek.
Bár az esemény extrém volt, mégsem szokatlan, Alberta érintett régióját gyakran hívják jégesőfolyosónak. A NASA Earth Observatory szerint a régió éghajlata és földrajzi adottságai kedveznek a viharok kialakulásának, a térségben évente több tucat alkalommal jön létre jégeső.
Az elmúlt öt évben a jégkárt 6 milliárd kanadai dollárra (mintegy 1430 milliárd forintra) becsülik, ehhez adódnak hozzá az augusztusi vihar hatásai. Júliusban hasonló esemény csapott le a térségre.
A NASA Langley Kutatóközpontjának szakértői jelenleg azon dolgoznak, hogy pontosabb előrejelzési módszereket dolgozzanak ki. Benjamin Scarino kutató szerint a hosszú távú műholdas adatok nagy segítséget jelentenek.
