Az, hogy emberek élhetnek a Holdon, sokáig nem volt több puszta science fictionnél, a 21. században kibontakozó új űrverseny azonban a közeljövőben testet öltő valósággá tette a gondolatot. Kína a jelenlegi tervei szerint – Oroszországgal közösen – már 2035-re felépítené kezdetleges holdbázisát, és a NASA-nak is hasonló tervei vannak. Az amerikai űrügynökség ugyan ennyire pontos dátumot nem tűzött ki, de valószínűsíthető, hogy szándékukban áll megelőzni ázsiai versenytársukat.
Ezek az ambíciók egyrészt izgalmasak, hiszen a technológiai és a tudományos innováció egy új korszakát hozhatják el, ugyanakkor az űrbéli gyarmatosítás és konfliktusok rémisztő árnyékát is magukban hordozzák. Hogy pontosan mit hoz a jövő, persze nem tudhatjuk, annak viszont utánajártunk, milyen lehetséges forgatókönyvekre számíthatunk.
Földön kívüli gyarmatok
Newt Gingrich amerikai republikánus politikus már 2012-ben grandiózus ötletekkel állt elő a Holddal kapcsolatban: akkor azt ígérte, ha elnökké választják, 2020-ra bázist építtet a Holdra, amelyből később teljes kolónia fejlődhet. Azt is hozzátette, hogy amennyiben ez a telep eléri a 13 ezres lélekszámot, úgy az Egyesült Államok 51. államává válhat.
Egy ilyen jövőkép amerikai patrióta szemmel nézve csábító lehet, de valójában súlyos következményekkel járhat. A Holdon sok ezer milliárd dollárnyi nyersanyag található, aminek fényében nehezen képzelhető el, hogy amennyiben az USA ennek egy részét kisajátítaná, más országok nem követnék a példáját.
Kevesebbért is törtek már ki háborúk.
Ezt a kimenetelt eddig szerencsésen elkerültük, mivel Gingrich-ből végül nemhogy elnök, még csak elnökjelölt sem lett. Terveinek ráadásul nemcsak a választói akarat, hanem a nemzetközi jog is gátat szabott, az 1967-es űregyezmény ugyanis szigorúan tiltja az övéhez hasonló törekvéseket.
A szerződés kimondja, hogy a világűr – és ezzel együtt a Hold – kutatásának az összes ország javát és érdekét kell szolgálnia, területeit pedig semmilyen módon nem lehet kisajátítani vagy megszállni. Emellett biztosítani kell, hogy a világűrt minden állam szabadon felfedezhesse és használhassa, de kizárólag békés célokra. Az egyezményt sokak mellett Kína, az Egyesült Államok és Oroszország is aláírta és ratifikálta, tehát elvileg kötelesek eleget is tenni annak. A probléma csak az, hogy az űregyezmény betartatása nehezen megoldható, ráadásul a paktum meglehetősen ködösen fogalmaz és elavultnak is mondható, mivel nem tér ki olyan, napjainkban igencsak hangsúlyos területekre, mint például az űrbányászat – ami a NASA egyik nem titkolt célja.
