Idén 17 éve, hogy megvásároltam az első konzolom egy Xbox 360 képében, és az első játék, ami teljesen magával ragadott, az ekkor még platformexkluzív Dead Rising. A Capcom alkotása az akkor még nem feltétlenül lerágott csont zombis témát dolgozta fel, méghozzá George A. Romero 1978-as klasszikusát, a Holtak hajnalát megidézve, hiszen helyszín egy tipikus amerikai pláza. Főhősünk a fotóriporter Frank West egy tipp nyomán érkezik a Colorado államban található Willamette városkába, ahol rövid időn belül több ezer zombival kell farkasszemet néznie a kapitalizmus helyi fellegvárában.
A Dead Rising már közel két évtizeddel ezelőtt is nehéz játéknak számított, hiszen időre kellett végrehajtani a küldetéseket, a játékállás mentésére csak mosdókban volt lehetőség, a zombik mellett kőkemény főellenfeleket kellett likvidálni, ráadásul a bevásárlóközpont túlélőiért is Frank felelt, az emberek biztos helyre kísérgetése sokszor egészen idegtépő volt a zombitengerben. A játékot viszont pont ez tette különlegessé, a többrétű kihívás, aminek hála minden feladat megoldása, minden ellenfél legyőzése, a szereplők megmentése igazi sikerélménnyé vált.
A Dead Rising a 2006-os debütálását követően több folytatást és mellékszálat kapott, a tízéves évfordulón pedig elérhetővé vált PC-re, PS4-re és Xbox One-ra is. Idén pedig bejelentette a Capcom, hogy készül egy Deluxe Remaster változat, ezúttal a PC mellett PS5-re, illetve Xbox Series S és Series X konzolokra. A megjelenést szeptember 19-re időzítette a kiadó, mi pedig megnéztük, mit nyújt a frissen kiadott változat.
Jóval szebb és valamivel könnyebb
Mikor először hallottam az új verzióról, akkor nagyon megörültem, ugyanis a Capcom a Resident Evil 2 és Resident Evil 3 friss verzióival megmutatta, hogyan kell egy régi játékot a mai igényeknek megfelelően újra kiadni. A lelkesedésemet ugyanakkor némileg letörte, mikor kiderült, hogy a Dead Rising az említett klasszikusokkal ellentétben nem az alapoktól lett újraépítve, a kiadónál a Deluxe Remaster csupán azt jelenti, hogy feljavítják az eredeti grafikát (beleértve a karakterek 3D-s modelljeit), illetve némi finomhangolást eszközölnek a játékmenetet illetően.
A nagyjából 20 ezer forintért kínált játék pedig tényleg nem nyújt ennél többet.
A programot elindítva azt kaptam, ami az emlékeimben élt 2007-ből, az újra kiadott Dead Rising nem érződött se szebbnek, se csúnyábbnak. Ez persze csak az agyam játéka, ami automatikusan „felskálázza” az egykori tapasztalásaimat, hiszen objektívan nézve a látvány igenis sokkal jobb lett, a nagyobb felbontásnak, a magasabb képfrissítésnek, az eredetinél jóval részletesebb, több tereptárgynak és az „újra rajzolt” elemeknek hála. Tesztalanyom 2024-ben szép játéknak nem mondható, de új játékmotor (RE Engine) dolgozik alatta, és emiatt nem is lóg ki a lóláb, a klasszikus verzióhoz viszonyítva pedig tényleg ég és föld a különbség a látványt illetően.
Ez igaz a karaktermodellekre is, akik többek között szép, nagy felbontású, jól kidolgozott arcokat kaptak – itt egyedül az volt furcsa, hogy az összes szereplő közül a főhős átdolgozása a legbénább, az ő új fizimiskájával nem tudtam megbarátkozni.
Ami a konkrét játékmenetet illeti, a bevezetést követően adott a lehetőség, hogy válasszunk az eredeti és az újragondolt irányítás között, és veteránként is érdemes az utóbbit választani, ugyanis itt például már nem az analóg kart mozgatva aktiválhatók a folyamatosan megnyíló speciális mozdulatokat, hanem a megfelelő gombkombinációkat lenyomva, ami sokkal egyszerűbbé teszi a bevetésüket. Szintén pozitív változás, hogy a plázában összeszedett túlélőknek az eredeti megoldásnál egyszerűbben adhatunk parancsokat (például, hogy merre meneküljenek), továbbá immár tudunk egyszerre mozogni és célozni, ami nagyban tudja növelni a túlélési esélyeinket.
Nem elhanyagolható előrelépés, hogy immár látjuk, nagyjából mennyi ideig használhatók a nálunk lévő tárgyak (amik folyamatosan amortizálódnak), könnyebbé vált a tájékozódás az átdolgozott küldetéseket jelző ikonoknak hála, és talán a legfontosabb, hogy megjelent az automatikus mentés. Ez némileg visszavesz a kihívásból, hiszen így nem megy a levesbe a nehezen elért előrehaladás, amennyiben nem látogattunk meg egy mosdót, de elvérzünk egy váratlan helyzetben. Sokak számára ez lesz a legfontosabb újítás, hiszen korábban rengetegen pont ezen funkció hiánya miatt vágták a sarokba a játékot, hogy aztán soha ne vegyék elő többet.
Érdemes megemlíteni továbbá azt is, hogy nem csupán a szereplők külseje változott meg, de új szinkron is készült a játékhoz, ami az eredeti hangok szerelmeseinek nem biztos, hogy tetszeni fog, cserébe viszont immár nincsenek néma karakterek, akiknek a mondandója mindössze szövegként olvasható. Már a rádión keresztül kommunikáló gondnok, Otis minden szövege is ott csenghet a fülünkben.
Ez eddig a legjobb verzió?
A fenti kérdésre az őszinte válasz az, hogy igen, de ennél egy fokkal azért árnyaltabb a kép. Érdemes újra kiemelni, hogy hiába dolgozik a játék alatt az eredetinél modernebb RE Engine játékmotor, ami a Resident Evil 2-t és 3-at is hajtotta, a Dead Rising Deluxe Remaster ettől még csupán egy ráncfelvarrás marad. Kétségtelenül szebb, az irányítás valamivel áramvonalasabb, és megérkezett az automatikus mentés, de
A túlélők mesterséges intelligenciája ugyan valamelyest javult, de ettől még tudnak idegőrlően bénák lenni, a főellenfelek mozgása sokszor nevetséges, a harcrendszer pedig túlságosan fapados a mai sztenderdekhez képest, sokkal inkább múlnak a szerencsén a főellenfelek elleni küzdelmek, mintsem a képességeinken.
Ennek okán az új Dead Rising inkább ajánlható azon veteránoknak, akik a legújabb gépeken, a korábbinál valamivel kiforrottabb formában akarják élvezni régi kedvencüket. Persze az újoncokat sem akarom eltántorítani tőle, de Frank első zombis kalandja az újdonságok ellenére is egy régimódi játék, amibe könnyen beletörhet a bicska, ha az elmúlt évek túlságosan is áramvonalas címeihez vagyunk szokva.
A Dead Rising Deluxe Remaster szeptember 19-én jelent meg PC-re, PlayStation 5-re és Xbox Series S és Series X konzolokra – tesztünk a PlayStation 5-ös verzió alapján készült. A tesztpéldányt a CENEGA Hungary Kft. biztosította számunkra, a játék pedig hazánkban elérhető dobozos formában is.
