A HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (HUN-REN BLKI) és a Szegedi Tudományegyetem Geoinformatikai, Természet és Környezetföldrajzi Tanszékének munkatársai friss tanulmányukban azt vizsgálják, hogy miként változott meg a Balaton vízgyűjtő területe és partvidéke az utóbbi 300 évben – írja a HUN-REN BLKI oldala. A tájhasználat változásainak megértése elengedhetetlen az ökoszisztémák fenntartható kezelése szempontjából, és fontos javaslatokkal szolgálhat a területgazdálkodás és törvényhozás számára.
Olyan módszertant dolgoztak ki, amellyel részletesen, térben elemezhetik a vízgyűjtő és a part menti zóna tájhasználatában bekövetkezett változásokat.
Az eredmények azt mutatják, hogy a vízgyűjtőszinten bekövetkezett átalakulások viszonylag kismértékűek voltak a part menti változásokhoz képest, ahol a tömegturizmus okozta urbanizáció volt az egyik fő hajtóereje a változásoknak. Az urbanizáció dinamikája jól korrelált a végbement társadalmi-politikai változásokkal, és erősen függött a parttól való távolságtól.
Amíg a Balaton tágabb környezete viszonylag kevéssé változott, a partvonal mentén – különösen a 0-500 méteres és az 500-1000 méteres part menti távolság zónákban – jelentős beépítések történtek, különösen a szocialista korszak alatt, amikor a tó a közép- és kelet-európai turizmus központja volt. Bár a rendszerváltás után a tömegturizmus mértéke csökkent, a városi területek terjeszkedése továbbra is folytatódik, gyakran szabályozatlanul.
A kutatók szerint emiatt fontos lenne, hogy a döntéshozók és a helyi közösségek közösen lépjenek fel a megmaradt természetes területek védelme érdekében. A Balaton régió fenntartható fejlődését csak erős törvényi és szabályozási intézkedésekkel lehet biztosítani, ami mind a helyi lakosok, mind a turisták közös érdeke lenne.
