A dél-koreai gyártó még januárban, a 2024-es CES kütyüexpó keretében leplezte le a CineBeam Q névre keresztelt projektort, ami letisztult formájával, a hordozhatóság ígéretével és a 4K-s képességével hívta fel magára a figyelmet. A vetítő időközben világszerte forgalomba került, többek között hazánkban is, ami azért nagy szó, mert az LG az utóbbi években nem forgalmazta az ilyen jellegű termékeit nálunk. Ennek megfelelően egy tesztpéldány is elérhetővé vált, én pedig lelkesen álltam neki a projektor kipróbálásának, hogy aztán érthetetlen anomáliákra bukkanjak.
LG CineBeam Q projektor
A tesztalanyunk egy 22 centiméter magas, 23 centiméter széles és 23 centiméter mély dobozban érkezett, már ezzel elővetítve, hogy tényleg egy egészen kompakt projektorral van dolgunk. A csomagolásból a kötelező leírások, egy fehér távirányító, a tápegység és hálózati kábel, illetve maga az eszköz került elő.
Utóbbi 1,49 kilogramm, ami tisztességes súly az amúgy 8 centiméter széles, 13,5 centiméter magas és 13,5 centiméter mély projektornak. Bár a képek alapján úgy tűnhet, a burkolat valójában nem fém, hanem fényes felületű műanyag, viszont a jobb és bal szélen található kör alakú betétek, illetve a 360 fokban forgatható, a hordozást és a megfelelő vetítési szög elérését biztosító kar már alumíniumból készültek.
A dizájnt kifejezetten pofásnak érzem, jól áll a kütyünek ez az elegáns letisztultság, még a szellőzést biztosító rácsok is úgy lettek megtervezve, hogy hozzáadnak valamennyit a külsőhöz, nem pedig elvesznek belőle. A csúszásgátló gumival kiegészített kar alapvetően nagyon praktikus megoldás, hiszen ennek köszönhetően nem kell a polcolással bohóckodni, lábként beállítva könnyedén állítható a szög és a vetítési magasság, fogantyúként használva pedig biztonságosan hordozható az eszköz.
Az előlapon természetesen a lencse kapott helyet, felette a szenzorokkal, a hátlapon pedig az adapter bemenetét, egy bekapcsoló gombot, egy infraportot, továbbá egy HDMI (2.0, eARC) és egy USB-C csatlakozót találunk. Utóbbiba (elméletileg) csatlakoztatható külső eszköz, aminek a képe (max 4K/30 Hz) kivetíthető, illetve adattárolót is a projektorra köthetünk, sőt, ezen porton át akár powerbankről is üzemeltethető a vetítő, már amennyiben a külső aksi (mint például ez) képes 65 watt leadására. Ha a vetítőt hálózatra kötöttük, az USB-C portot akár használhatjuk arra is, hogy más eszközöket (például egy okostelefont) töltsünk ezen keresztül.
Emellett adott a Wi-Fi 5 és a Bluetooth 5.0 kapcsolat (tehát streamelni is lehet az eszközre, például MiraCast és AirPlay 2 segítségével), ugyanakkor a magam részéről igencsak szűkösnek érzem az egyetlen HDMI portot, hiszen, ha ezen küldjük át a videójelet, akkor normális, HDMI-n és optikai csatlakozónk keresztül működő hangrendszer csatlakoztatására például már nem nagyon van lehetőség – Bluetooth-on keresztül viszont akár két hangszóró is csatlakoztatható az eszközhöz. Külső hangforrásra pedig szükség lesz, mert a CineBeam Q mindössze 3 wattos, mono hangszórója finoman szólva is harmatgyenge minőséget biztosít.
Van képe hozzá
A megjelenítésért egy Texas Instruments DLP processzor felel, ami alapvetően Full HD-ra képes, de az úgynevezett pixeleltolás (XPR avagy Expanded Pixel Resolution) technológiával mégis eléri a 4K UHD (3840 x 2160 pixel) felbontás megjelenítését.
A 20 ezer órás élettartammal bíró lézeres RGB fényforrás maximum 500 ANSI lumen fényerőre képes, ami az LG szerint akár a HDR10 formátumú tartalmakat (emellett csak a kevesek által használt HLG támogatott) is képes megjeleníteni. A kontrasztarány 450 000:1, a DCI-P3 színtér 154 százaléka biztosított, a képfrissítés plafonja pedig 60 Hz.
Mindez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy félhomályos szobában már értelmezhető képminőséget kapunk, ami filmezésre ugyan csak nagy jóindulattal alkalmas, de értekezleti diák kivetítésére például még pont megfelel. Egy rendesen besötétített vagy esti szobában történik az igazi varázslat, mert ilyenkor egy tényleg kontrasztos, szép színekkel operáló képet kapunk, és ilyenkor nagyon nehéz megmondani, hogy nem natív 4K-ban látjuk a dolgokat. A képminőség persze nem lesz olyan, mint egy jobb tévé esetében, de megfelelő fényviszonyok között a CineBeam Q még a sötét területeket is egészen szépen kezeli, miközben nem vesznek el a részletek.
Ami nagy pozitívum még, hogy a projektor önmagában is megállja a helyét, köszönhetően a WebOS 6.0 operációs rendszernek, amit alapvetően az okostévéire fejlesztett az LG. Menürendszer és felépítés terén nagyjából ugyanazt kapjuk, mint a tévéken (beleértve a különböző képmódokat, köztük a Filmmaker Mode-dal), letölthetjük a népszerű streamingalkalmazások javát, van böngésző, a vezérlés pedig könnyedén elvégezhető a mellékelt távirányítóval. Utóbbival az egyetlen gondom az, hogy infrás, így a projektornak mindig a látótérben kell lennie, hogy kezelhessük a rendszert – amit én sokszor elég kényelmetlennek találtam.
Emellett zavart az is, hogy a cég a hasonló áron kínált tévéi mellé már olyan eszközt ad, amivel akár a szomszéd szobából is vígan kezelhető az eszköz, így ennél a prémium kategóriás terméknél is „megajándékozhatták” volna egy ilyennel a vásárlókat.
Ha ezen más is problémázna, azért annyi könnyebbség akad, hogy a gyártó okostévéihez hasonlóan itt is megoldható, hogy a telefonunkra letöltött applikációval helyettesítsük az alapcsomagban található távirányítót.
Fontos kiemelni továbbá, hogy a kép kalibrálását a projektor végzi, a beépített szenzorok és a szoftver segítségével, trapézkorrekcióval. A hivatalos specifikációk szerint a CineBeam Q a saját vetítési síkjához képest fel, le, jobbra és balra 25 fokon belül képes korrigálni a képet. Magyarán nem kell mindig derékszögben vetíteni a választott sík felületre, az eszköz a földről megdöntve, akár jobb vagy bal szélre kihelyezve is képes élvezhető képet biztosítani. Ezt kipróbáltam, a megadott keretek között tényleg szinte tökéletesen működik, legalábbis függőleges fal, illetve a plafon esetében – ha viszont sík, de ferde felületre vetítünk, akkor megáll a tudomány.
És akkor az a bizonyos bökkenő
Az LG – többek között – egy olyan marketingfotóval reklámozza a gépet, ahol egy fiatal nő egy ágyon fekve nézi a falra nagyjából merőlegesen vetítő projektor képét, ami egy befelé dőlő tetőtéri falra van kivetítve. Ez azért fontos, mert egy tetőtéri lakásban lakom, ahol az ágy nagyjából pont úgy helyezkedik el, mint az említett képen, én pedig megörültem, hogy végre valami gyakorlati haszna lesz az amúgy üresen álló felületnek. Egy 1,9 méter széles, két méternél is magasabb, teljesen fehér, sík falról beszélünk.
Hazavittem a projektort, a kar segítségével nagyjából belőttem a derékszöget, bekapcsoltam, aztán elégedetten nyugtáztam, hogy a fényforrás egy közel tökéletes téglalapot vetített a falra. Az elégedettségem ugyanakkor nem tartott sokáig, hiszen pár másodpercet követően betöltött az operációs rendszer, és a kivetített kép egy befelé dőlő trapéz formáját vette fel. A helyzeten az sem segített, mikor a projektort úgy állítottam be, hogy a vetítési síkja tökéletes 90 fokot zárjon be a fallal.
Fura – gondoltam, és megkerestem a menüpontot, ahol kikapcsolható az automatikus kalibrálás. A funkciót kilőve annyi történt, hogy a kép „megfagyott” abban az állapotban, ahogy volt, én pedig beléptem a manuális beállítást lehetővé tévő menübe. A második meglepetés itt ért, ugyanis egyszerűen nem volt lehetőség arra, hogy a kép széleit úgy módosítsam, hogy az egy 16:9-es téglalap formáját vegye fel.
Ezen a ponton írtam a gyártó hazai képviseletének, ahonnan viszont nem kaptam olyan választ, ami magyarázatot adott volna arra, hogy a falra merőlegesen vetítő projektor miért nem képes nekem olyan képet adni, mint amit az említett promókép hirdet.
Két nappal később viszont elérhetővé vált egy frissítés, amitől azt reméltem, hogy megoldja a helyzetet. Gyorsan letöltöttem, újraindítottam az eszközt, ami az LG okostévékhez hasonlóan kezdésnek egy olyan WebOS képpel fogadott, ami azt kéri, hogy ne áramtalanítsam az eszközt. Ez egy jó fél percig látszott, így le tudtam fotózni, hogy a projektor ekkor az áhított téglalapot vetítette a befelé dőlő falra. Aztán betöltött az operációs rendszer, és ismét az élvezhetetlen trapéz lett az eredmény.
Persze itt nem adtam fel, megfogtam a projektort, és a szerkesztőség lépcsőházában a hasonlóan ferde felületeken is elvégeztem egy újabb próbát – a fentihez hasonló eredménnyel. Nem volt olyan szög, amiből a vetítő képes lett volna elérni a kívánt formát. Ezen a ponton a kollégáimmal és a projektorokban jártas ismerőseimmel arra jutottunk, hogy a szenzorokkal felszerelt, szoftveresen vezérelt CineBeam Q a ferde felületre is „azt hiszi”, hogy egy függőleges fal, és akkor is folyamatosan „trapézkorrigálja” a képet, mikor nem kellene. Ha igazunk van, akkor elméletileg egy későbbi szoftverfrissítéssel azért könnyedén orvosolható ez a probléma.
Pofás, de…
Ahogy azt már említettem, ez egy prémium termék, ami esetünkben azt jelenti, hogy vihető haza. Ezért ugyan kapunk egy kicsi, könnyen hordozható és dizájnos eszközt, ami megfelelő fényviszonyok között szép 4K-s képet biztosít, de emellé túlságosan szerény a portfelhozatal, a hangzás kritikán aluli, a ventilátor túl hangos, a távirányító nem modern, az általunk tesztelt példány pedig nem volt képes arra, amit a gyártó az egyik promóképen ígér. Az utóbbi már eleve nagy vízválasztó, de ha ezt orvosolja is az LG, akkor sem tudnám azt mondani, hogy ez a projektor megér 500 ezer forintot.
