Percival Lowell amerikai üzletember és csillagász 1906-ban kutatásba kezdett: a Neptunusz és az Uránusz pályáján megfigyelt állítólagos szabálytalanságok alapján úgy vélte, hogy a Naprendszer távoli pontján létezik egy tizedik bolygó is. Vizsgálatainak köszönhetően 1930-ban aztán megtalálták a Plutót, amelyről később kiderült, gravitációja túl kicsi ahhoz, hogy hasson a Neptunusz és az Uránusz pályájára – utóbb ráadásul át is sorolták a törpebolygó kategóriába.
A tizedik bolygó létezésének hipotézisét ma a kutatók többsége elveti, 2016-ban ugyanakkor ismét felmerült az elmélet, amelyet azóta egyre több vizsgálat igazol. Sean Raymond, a Bordeaux-i Egyetem munkatársa és kollégái a közelmúltban a korai Naprendszer mozgásait szimulálta – írja a Live Science.
Ez egy, a rendszerünk külső tartományában húzódó, jeges objektumokból álló régió.
Amikor a Naprendszer mintegy 4,5 milliárd éve kialakult, igen nyugtalan hely volt. A gravitáció a gyorsan lehűlő protoplanetáris porfelhőből származó törmelékeket biliárdgolyóként lökdöste. A kutatók számításai szerint időnként nagy törmelékdarabok, akár bolygó méretűek is elég messzire repülhettek ahhoz, hogy teljesen elkerüljék csillagunk gravitációját.
A csapat úgy véli, 0,5 százalék eséllyel lehet jelen egy ilyen bolygó az Oort-felhőben. Ennél jóval valószínűbb, hogy egy másik rendszerből származó, a Nap által befogott, Neptunusz nagyságú objektum helyezkedik el a régióban – erre a szakértők 7 százalék esélyt adtak.
Raymondék szerint a legvalószínűbb az, hogy az Oort-felhő valójában kisebb, jeges égitestek gyűjteménye. Remélhetőleg a technológia fejlődésével időnként sokkal jobban megismerhetik a kutatók ezt a távoli területet.
