Legutóbb tavaly írtunk LG okostévéről, az OLED paneles C1 járt nálunk, méghozzá 48 hüvelykes méretben: meg is voltunk vele elégedve, főleg újgenerációs játékkonzolok mellé ajánlottuk jó szívvel. Azóta megérkezett a 2022-es utód is, az LG C2, amiből ezúttal egy 55 hüvelykes változatot teszteltünk két héten át (a sorozatban emellett található 42, 48, 65, 77 és 83 hüvelykes verzió is). Előre annyit érdemes tudni: ez sem okozott csalódást.
Fogyókúra
A tévék dizájnja hasonlóan nehéz terep, mint az okostelefonoké: adott egy hatalmas kijelző, ami köré kell valamit tervezni, lehetőleg minél vékonyabb kávával. A magunk részéről mindig azt hisszük, hogy már nincs hová zsugorítani a kijelzők ezen részét, de az LG-nek megint sikerült 0,3 cm-t lefaragni a tavalyi 0,9 cm-ből. A panel szintén hihetetlenül vékony, de az elektronikát, tápot és egyéb komponenseket tartalmazó vastagabb rész továbbra is kiugrik a hátoldalon.
Az idén kevésbé széles talp – nem kell aggódni, stabilan tartja a tévét – kicsit magasabbra emeli a képernyőt, ami pozitív változás a tavalyi modellhez képest, viszont még mindig érdemes ellenőrizni a csatlakoztatni kívánt soundbar magasságát, nem lóg-e be a képbe. A készülék hat kilóval könnyebb az elődjénél, talppal 14,4 kg, talp nélkül pedig 12,7, és természetesen a falra (vagy konzolra) is felszerelhető. Utóbbival kapcsolatos pozitív változás, hogy idén az összes csatlakozó a készülék bal oldalára költözött, így mindig könnyen elérhetők. A tápcsatlakozó ezzel szemben a hátlap középre került, így a kábel könnyebben elvezethető a talp mögött.
Ami a portokat illeti, kapunk 3 darab USB-t, 4 HDMI 2.1-et, hálózati kábel bemenet, digitális hangkimenet és az antennához/kábeltévéhez szükséges csatlakozót. A mostanra elvárható minimumnak mondható HDMI 2.1 ugye lehetővé teszi, hogy 4K/120 fps jelet küldjünk a kijelzőre mindegyik bemeneten keresztül. Ez főleg azoknak lesz jó hír, akik újgenerációs konzolt, esetleg komolyabb játékos PC-t szeretnének a tévéjükre kötni. Szintén a gamereknek lesz fontos, hogy idén sem maradunk VRR, FreeSync és G-Sync támogatás nélkül, és nem hiányzik az eARC/ARC támogatás sem. Ezen felül a vezeték nélküli csatlakozási lehetőségeknél sincs már hiányérzetünk, hiszen a Bluetooth 5.0 mellé végre megérkezett a WI-FI 6 szabvány is.
Idén már a C2 is 4K OLED Evo panellel kerül a boltokba, tehát a tavalyi 750 cd/m2 helyett már 900 cd/m2 fényerősségre képes. Magyarán az OLED TV-k azon hátrányát, hogy a QLED paneleknél visszafogottabb fényerőre képesek, egyre inkább ki tudja küszöbölni a gyártó. A gyakorlatban ennek a magas dinamikatartományú filmek/sorozatok esetében lesz komoly előnye, és a C2 ezek közül a HDR10, HLG, Dolby Vision, Dolby Vision IQ szabványokat támogatja. Talán mondani sem kell, de a kijelző automatikusan érzékeli, ha ilyen jelet kap, és vált a megfelelő beállításokra.
Fénykardpárbajra teremtve
Az OLED kijelzők nagy előnye, hogy minden egyes, a pixelek mögött megbújó dióda egyedileg vezérelhető, így a megjelenített fekete valóban fekete, hiszen aminek nem kell, az nem világít. Ennek köszönhető továbbá a végtelen kontraszt is. A készülék pont az új Obi-Wan Kenobi sorozat premierjekor járt nálunk, és az OLED technológia előnyeit semmivel nem lehetne jobban demózni, mint a sötét háttér előtt lengetett fénykardok fényeivel – az összes ilyen jelenet tűéles volt, gyönyörű színekkel, az LCD-kijelzőkre jellemző bármilyen felhősödés nélkül. És ha már szóba kerültek a kék és piros színű fénykardok: a C2 100 százalékos színhűséget ígér a DCI-P3 színtérben, amit még komolyabb, munkára szánt laptopok sem mindig mondhatnak el magukról.
Idén egy ötödik generációs, a tavalyihoz hasonlón mesterséges intelligenciával felvértezett Alpha 9 processzor gondoskodik a tényleg átlagon felüli képmegjelenítésről, bár most is érdemes megjegyezni, hogy ez főleg akkor igaz, ha megfelelő minőségű tartalommal „etetjük” a kijelzőt. a 4K-s, HDR-rel támogatott filmek és sorozatok káprázatosan festenek a tévén, és a HD felbontású tévéadásoknál sem volt panaszunk a skálázás minőségére. Az ennél alacsonyabb felbontású tartalmaknál viszont azért már elég gyakran el lehet csípni, hogy csodákra az AI sem képes.
A mesterséges intelligencia ugyanakkor nemcsak a képet, de a hangot is képes felturbózni az AI Sound Pro segítségével, ami elméletileg virtuálisan imitál 7.1.2 csatornát. Papíron ez jól is hangzik, a valóságban viszont nem feltétlenül produkál értékelhető eredményt a technológia, hiába használjuk a távirányító mikrofonját a szoba akusztikus feltérképezésére. Mi például többször tapasztaltuk, hogy a zene üvöltött, de a beszélő karakter hangját alig lehetett hallani.
Szerencsére a különböző hangprofilok között egy kattintással válthatunk, és a tévének AI-s bűvészkedés nélkül is remek hangja van, szépen betölti a szobát, sőt valamivel jobb is, mint amilyet az ilyen vékony készülékektől megszokhattunk – a sima sztereón túlmutató térélményre persze ne számítson senki a 2.2 csatornás, 41 watt összteljesítményű rendszertől.
A készülék persze idén is képes kezelni például a Dolby Atmos formátumot, szóval megfelelő technikával, az ARC/eARC csatlakozón keresztül egy kompatibilis rendszerrel (mondjuk egy második generációs Sonos Beammel) azért megteremthető a hangzás, aminek hatására tényleg az akció középpontjában érzi magát a néző. És itt érdemes hozzátenni, hogy az LG C2 is tudja az úgynevezett Filmmaker módot, ami kikapcsol minden képjavító trükközést, és pont olyan formában mutatja nekünk a lejátszott filmet, ahogy azt az alkotói megálmodták.
Okoskodás
Szoftveres fronton számozásilag idén kicsit megkavarodtak a dolgok, mert a tavalyi webOS 6.0 helyett a C2 (és a többi 2022-es LG modell) már webOS 22-vel került forgalomba, és ennek megfelelően a fejlesztők tovább is csiszolták az operációs rendszert. A telepített alkalmazásokat természetesen ezúttal is sorba rendezhetjük, vagy eltüntethetjük az alsó gyorsmenüből, a főmenü tetején pedig hasznos információk – hírek, időjárás – jeleníthetők meg.
Az alkalmazásboltban megtaláljuk az összes népszerű film- és zene streamingelő szolgáltatást a Netflix-től Apple Music-ig, de már a Stadia és a GeForce Now is letölthető az eszközre, ha nem lenne otthon konzolunk és inkább streamelnénk a játékokat. Ehhez természetesen adott a vezetékes netkapcsolat lehetősége is (tapasztalataink szerint a Stadia például élvezhetetlen vezeték nélküli hálózaton keresztül), viszont még mindig be kell érnünk a 100 Mbps sebességgel.
Emellett az LG – sok más gyártóhoz hasonlóan – igyekszik megoldani, hogy a tévénk az okosotthonunk irányító központjává válhasson, így a kapcsolódó eszközök külön menüpontból kezelhetőek. A tévé a gyártó saját ThinQ-alapú okoseszközükkel, illetve (elméletileg) az AppleHomeKit, Amazon Alexa és Google Asszisztenssel kompatibilis eszközökkel is képes együttműködni. A tavalyi modellen a Google-féle szisztémát még képtelenek voltuk párosítani a kijelzővel, idén viszont a HomeKit-es lámpákat már sikerült összekapcsolni a tévével, szóval a rendszer láthatóan fejlődött a legutóbbi verzió óta.
A szoftvert amúgy a teszt alatt nem sikerült megakasztanunk, streamelés mellett a pendrive-on lévő 4K-s videókat is tökéletesen játszotta le a beépített a gyári media player. A C2 megörökölte továbbá a G vagyis Gallery széria azon tulajdonságát, hogy a teljesen kikapcsolt állapot mellett van éber mód, amikor festményeket vagy fotókat jelenít meg a készülék.
Konklúzióként elmondható, hogy a C2 egyértelmű fejlődés az elődjéhez képest, viszont ez meglátszik az árcédulán is, hiszen az 55 hüvelykes modell ára 660 ezer forint körül kezdődik. Ha ezt soknak találjuk, és nem riadunk vissza néhány kompromisszumtól (például a fényerőt vagy a Wi-Fi 6-ot illetően), akkor érdemes tudni, hogy a tavalyi C1 hasonló méretben már 400 ezer forint alatt kapható, és ennyi pénzért az a modell remek vételnek számít.
