Getty Images
Tech

Többet tud rólad a Facebook, mint te saját magadról

Omar Hatamleh a NASA technológiai integrációs vezetője, ebből adódóan az egyik szakterülete a mesterséges intelligencia. Dr. Tilesch Györggyel, a világ egyik legkeresettebb mesterségesintelligencia-szakértőjével közösen írt könyvet Mesterség és Intelligencia (BetweenBrains) címmel. Ennek apropóján beszélgettünk vele az MI jelenéről és jövőjéről.

A könyvben azt írják: a céljuk az, hogy az átlagember is megismerje a mesterséges intelligenciát. Milyen szinten van az átlagos tudás a témában most?

A legtöbb dolog, amit az emberek a mesterséges intelligenciáról tudnak, az könyvekből és filmekből, a science fiction műfajából jön. Nem értik emiatt, hogy mi a mesterséges intelligencia lényege: hol fogunk valójában tartani öt év, húsz év múlva, hogyan fogja az életünk minden egyes aspektusát megváltoztatni? Ezért igyekszünk kontextusba tenni a jövőbeli lehetőségeket is, és leegyszerűsíteni őket, hogy mindenki megértse, milyen lesz a világ, amikor a mesterséges intelligencia már tényleg a mindennapi életünk részévé válik. Az MI most még csak egy kisbaba, és úgy gondolom, nem szabad a mostani képességei alapján megítélni, milyen lesz majd felnőttként.

Kapcsolódó
„Amíg Mari néni nem érzi a saját bőrén, hogy a mesterséges intelligencia jó dolog, el vagyunk veszve”
A világ egyik legkeresettebb mesterségesintelligencia-szakértőjével, Dr. Tilesch Györggyel beszélgettünk. Az interjúban szó esik bizalomvesztésről, vízióhátrányról és arról, hogy nem lehetetlen a Facebook uralmának megdöntése.

Mit gondol, a filmek és a könyvek, amiket említett, ártanak vagy használnak az MI valós megítélésének?

Ezt nem lehet egyszerűen megmondani, mert nem érdemes általánosítani. Vannak történetek, amelyek reálisabbak, és vannak, amelyek kevésbé, az adott filmen vagy könyvön múlik a válasz.

Miért beszélünk a mesterséges intelligenciáról jobbára még mindig jövő időben, amikor már most jelen van az élet rengeteg területén?

Ez az egyik oka annak, hogy megírtuk a könyvet: hogy az embereket ráébresszük a mesterséges intelligencia mindennapi jelenlétére. Ott van a már utakon közlekedő önvezető autókban, a minden nap használt bankrendszerben, a vevőszolgálatokban, amikor nem tudod, hogy alkalmazottal vagy chatbottal beszélgetsz, amikor kiválasztasz egy filmet, vagy megrendelsz valamit, még a gyógyszeripar is használja, amikor új szereket fejleszt. Folyik éppen egy kutatás, amely során mesterséges intelligencia segítségével elemzik a diákok arcát egy tanóra közben, és megfigyelik, mikor lankad a figyelmük a tanár előadása során, ami fontos visszajelzés a tanárnak, hol kell változtatnia. Még a művészetben, a zenében, a költészetben is megjelenik már az MI, és még csak az alapszintről beszélünk – képzeljük el, mi fog történni, ha továbbfejlődik!

Mesterséges intelligencia segíti, hogy filmet választunk a Netflixen, és azt is, hogy milyen hirdetéseket dob fel nekünk a Facebook. Mi lehet az oka annak, hogy az egyikkel nincs bajunk, míg a másik miatt aggódunk?

Míg a Netflix azt próbálja kideríteni, hogy a személyiséged alapján milyen filmeket szeretsz, a hirdetések kicsit máshogy működnek. Ijesztő, hogy a Facebook milyen sokat tud rólad, gyakorlatilag többet, mint te saját magadról. A probléma pedig az, hogy nemcsak hirdetéseket próbál eladni neked, hanem – és ezt főleg mostanában veszem észre – ideológiákat is. És ha neked egyébként is van egy szélsőségesebb politikai beállítottságod, mindegy, hogy jobbra vagy balra, hajlamos még extrémebbé tenni azt a megosztott tartalmakkal. Valószínűleg az a visszásság oka, hogy a közösségi média képes manipulálni az emberek viselkedését, véleményét is.

Lilian Cazabet / Hans Lucas / AFP

Érdekes, hogy amikor az emberek arról beszélnek, félnek a mesterséges intelligenciától, legtöbbször még mindig gyilkos robotokat vizionálnak, vagy azon aggódnak, hogy majd elveszi a munkájukat, mikor éppen ez a manipuláció korunk legnagyobb fenyegetése. Van ellene bármilyen hatásos fegyver a kezünkben?

Muszáj erős etikai irányelveket lefektetnünk, és mindenhol alkalmaznunk őket. Egy olyan rendszerre lesz szükségünk, ami fair, transzparens, felelősségre vonható, biztonságos, és meg kell őriznie az emberi jogokat, demokráciákat. Ezek az irányelvek lesznek azok, amelyek segíthetnek megfelelően használni a mesterséges intelligenciát.

Hol tartunk most ebben?

Itt-ott már látom felbukkanni ezeket az irányelveket. Fontos viszont itt is az egyensúly: nem szabályozhatsz mindent, mert az az innovációt hátráltatja, de nem is szabad megengedni az embereknek, hogy azt csináljanak, amit akarnak, mert az káoszt okozna. Meg kell találnunk az egyensúlyt.

Hogyan reagálnak a nagy techcégek erre a helyzetre?

Minden vállalat más, de ha vannak erős állami etikai irányelvek, azoknak kötelesek alávetni magukat. Ezért kell nagyon óvatosnak lennünk ezek megállapításánál. A probléma az, hogy a szabályozásokat gyakran sokáig tart összerakni, a technológia pedig olyan gyorsan fejlődik, hogy mindig egy kicsit lemaradunk. Ezért kell a jövőbe látnunk, és jövőcentrikusan megközelítenünk az egészet, nemcsak azt nézni, hogy hol vagyunk most, hanem azt is, hol lehetünk öt év múlva. Már most el kell kezdeni ezeken dolgoznunk.

A könyvben azt is említik, hogy az oktatásnak nagy szerepe lesz abban, hogy a mesterséges intelligenciát hogyan kezeljük. Mire gondolnak pontosan?

Ha az oktatásról általánosságban beszélünk, nagyon ideje lenne a reformnak: évszázadok óta úgy tanítunk, hogy van egy tanár, aki átad egy üzenetet ugyanúgy minden egyes diáknak. Ezzel szemben a diákok intellektuális képességei teljesen különbözőek. Ahogyan a személyre szabott orvoslás felé haladunk, itt az ideje, hogy a személyre szabott oktatást is elérjük. Az is fontos, hogy függetlenül, kritikusan gondolkodó felnőtteket neveljünk. Nem azt akarjuk megtanítani nekik, hogyan jegyezzenek meg dolgokat, ennek már nincs jövője. Ha van egy ötéves mérnökképzésünk, mire a diák végez, a legtöbb tanult dolog már teljesen elavul, pontosan azért, mert a technológia ilyen gyorsan fejlődik. Én azt mondom, hogy kommunikációs hidakat kellene építeni az iskolák és az ipar között, hogy a tanterv mindig az aktualitásnak megfelelően frissüljön.

Ezen felül az embereknek más készségekre is lesz szükségük a jövőben, ezért olyanok is kellenek, akik jók stratégiai gondolkodásban, érzelmi intelligenciában, akik kreatívak, mindig tanulnak, meg tudják változtatni a karrierjüket, és olyan dolgokban ügyesek, amelyek nem repetitívek. Hiszen az első munkahelyek, amelyeket a gépek el fognak venni az emberektől, az ismétlésre alapuló, repetitív munkák lesznek.

Lát már olyan helyeket, ahol már látszik az oktatásban ez a változás? Nálunk nehéz lenne hasonlót elképzelni.

Ez egy dinamikus evolúciós folyamat. A legjobb módszereket viszont már kutatják, és vannak például magániskolák, ahol próbálkoznak hasonló felfogással. De ahhoz, hogy elérjük azt a szintet, amire szükség van, ez még kevés. Az új oktatási eszközök viszont lehetőséget is nyújthatnak arra, hogy a lemaradottabb területeken élők is tanulhassanak gyakorlatilag bárhonnan. Így a rendszer akár egyenlőséget is hozhat ebben a tekintetben. A kutatások alapján az Egyesült Államokban 2027-re a lakosság 51 százaléka távmunkában fog dolgozni, ezért arra számítunk, hogy azok, akik hozzájutnak az oktatáshoz, akár más országokból is el tudják végezni a munkát.

Van a mesterséges intelligencia felhasználásának olyan területe, ahol kifejezetten izgatott a fejlődést illetően, és van olyan, amitől inkább tart? A könyvükben azt írják, hogy általánosságban nem érdemes MI-optimistának vagy -pesszimistának lenni, de területre lebontva talán érdemes ilyesmiben gondolkodni.

Az orvostudománnyal kapcsolatban nagyon lelkes vagyok, itt a mesterséges intelligencia olyan fejlődést fog hozni, amit soha nem láttunk még eddig. Képzelje csak el: végre értjük alapvető szinten azt, hogyan öregszenek az emberek, és próbálkozunk, hogy ezt lelassítsuk. A mesterséges intelligencia segítségével sokkal gyorsabban sokkal több antibiotikum-alapanyagot fedezhetünk fel, ugyanez a helyzet a vakcináknál is. Már van olyan rendszerünk, ami több milliárdnyi adatpont segítségével előre jósolja a betegséget, mielőtt még bekövetkezne. Az orvostudomány területén a mesterséges intelligencia millióknak fog segíteni. Az arcfelismerő rendszerek területén azonban nem vagyok ilyen optimista, akár a demokráciákba is beleszólhatnak, a deepfake pedig egyenesen ijesztő. De nincs olyan dolog a világon, amit ne lehetne jóra és rosszra is használni. Viszont ha sikerül megfelelő etikai körvonalakat húzni, akkor lehet reményünk abban, hogy jól csináljuk.

A koronavírus-járvány miatt most nagyon sok ország kapott ízelítőt abból, hogy milyen az, amikor a kormány korlátozza a mindennapokat. Persze ez egy speciális körülmény, hiszen világjárvány van, de érthető, ha az emberek aggódni kezdenek miatta. Segíthetnek ezek az etikai irányelvek abban is, hogy megvédjük a demokráciákat?

Száz százalékban. Ha vannak etikai irányelveink, amelyek biztosítják az emberek alapvető jogait, demokráciát, a magánéletet, az emberek előbb-utóbb elkezdenek beállni mögé. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy ezek az etikai irányelvek minél előbb megszülessenek, és a döntéshozók is beálljanak mögéjük.

Ahogy korábban is említettük, nincs értelme mesterségesintelligencia-optimizmusról és -pesszimizmusról beszélni, de az emberek hajlamosak fekete-fehérben látni a világot. Hogy lehet árnyalni ezt a képet?

Meg kell mutatnunk az embereknek a téma mindegyik oldalát, és azt is, hogyan igyekszünk a pozitívumot kiemelni, és szabályozni a negatívat.

Ön a technológiai integrációs vezető a NASA-nál, az űrkutatásban pedig szintén egyre több helyen használnak mesterséges intelligenciát. Tudna példát mondani arra, hogy miben segíti az MI a munkáját?

Az asztronómiánál az MI óriási segítség, hiszen itt annyi adat jön be, hogy emberi kapacitással feldolgozni nagyon nehéz. Itt használható az úgynevezett felügyelet nélküli tanulás (unsupervised learning), ami adatpontok milliárdjából képes összefüggéseket találni. Egy ember erre nem képes. A gépi tanulás azonban igen, és nagyon sokat segíthet a csillagászatban. Ugyanígy hozzájárulhat a tervezés fázisához, a navigációhoz – ha a Marsra megyünk, nem tudunk mindent manuálisan megoldani, hiszen 4-20 perces kommunikációs eltolódás van mindkét irányban.

Ha a Marson akarunk majd előállítani valamit, ahhoz is szükségünk lesz az MI-re, kell, hogy legyen egy rendszerünk, ami átnézi, hogy egy struktúra hogyan épül fel a helyszínen, és azonnal korrigálja, ha valami gond van. Egy űrutazásnál a gyógyszerek fejlesztésében és a pszichológiai megfigyelésben is óriási szerepe lehet a mesterséges intelligenciának. Minél fejlettebb lesz az űrkutatás, annál fejlettebb lesz a mesterséges intelligencia is ezen a területen, és egyre több segítséget tud majd nyújtani nekünk.

55 millió ember él demenciával napjainkban, s a betegség – amelynek az Alzheimer-kór az leggyakoribb fajtája – a világ hetedik vezető haláloka. Ráadásul a betegek 75 százaléka nincs diagnosztizálva. A probléma egyre csak súlyosbodni fog. A kormánynak van egy stratégiája, az közhelyes megállapításokon kívül konkrét intézkedési tervet nem tartalmaz.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.