Nincs másfél hónapja, hogy a DJI piacra dobta a szimplán csak FPV-re keresztelt hibrid drónját, máris itt a legújabb quadkopterük, a lakossági kategória komolyabb szintjét képviselő Air 2S, ami a tavaly télen debütált Mini 2-höz hasonlóan elhagyta a Mavic márkanevet. Az ugyanakkor egyáltalán nem véletlen, hogy az új eszköz nem kapta meg az Air 3 nevet, hiszen az április 15-én bejelentett gép inkább nevezhető komolyabb ráncfelvarrásnak, mintsem olyan előrelépésnek, ami indokolttá tenné a számbeli ugrást. A drón elsősorban a kamerát, a kommunikációt és a szoftveres képességeit illetően fejlődött, illetve az ára ugrott meg kissé a korábbi modellhez képest.
DJI Air 2S
Külsőre az Air 2S nem nagyon különbözik a tavalyi Mavic Air 2-től, a legnagyobb eltérés a gép orránál érhető tetten: szakavatott szemek azonnal kiszúrják, hogy amíg az előző modell itt csak előre figyelő szenzorokkal rendelkezett, addig az új szerkezet már négy „szemet” kapott, amiből kettő – ebben a kategóriában újdonságként – felfelé is figyeli a környezetét akadályelkerülés közben. Ezen a téren a drón majdnem a Mavic 2 Próval van egy szinten, azzal a különbséggel, hogy az a típus felfelé nem, hanem jobbra és balra tudta észlelni a túl közel kerülő akadályokat. Az új gép mellett szól továbbá, hogy itt már az APAS 4.0 dolgozik, a DJI eddigi legfejlettebb objektumelkerülő szoftvere, ami a gyártó ígérete szerint minden korábbinál szűkebb helyeken, akár fák között is képes elnavigálni a drónt, ha bekapcsoljuk az automatikus követés funkciót.
Méretre ezúttal is egy abszolút kompakt eszközt kapunk, ami a karjait behajtva mindössze 180 mm hosszú, 97 mm széles és 80 mm magas, így könnyedén hordozható, és a súlya sem vészes, akkumulátorral együtt 595 gramm. A gép tetejébe bepattintható telep 3500 milliamperórás, és papíron 31 percnyi repülési időt biztosít, optimális körülmények között. Ez amúgy egyátalán nem áll távol a valóságtól, ugyanis az elmúlt napok ideálisnak még jóindulattal sem nevezhető, szelesebb időjárása közepette is sikerült 27 percig a levegőben tartanunk az Air 2S-t.
A reptetéshez ezúttal is szükséges egy DJI Fly alkalmazással felvértezett okostelefon, és talán már mondani sem kell, hogy a gép kezelése gyerekjáték. Az is simán boldogul vele, aki még életében nem drónozott, a biztonságos reptetést pedig az is nagyban segíti, hogy a gép mellé járó kontroller azonnal éktelen visításba kezd, ha valamihez túl közel merészkedünk. Ez persze főleg Normal és Cine módban igaz, a Sport fokozatot bekapcsolva, amikor közel 70 km/h-val lehet száguldani, az alul, felül hátul és elöl elhelyezett érzékelők nem segítenek abban, hogy elkerüljünk egy ütközést.
Az Air 2S egyik nagy előnye, hogy amíg a Mavic Air 2 és a Mavic 2 Pro még az OcuSync 2 kommunikációs technológiát használták, addig itt már az FPV-nél is használt O3-at (OcuSync 3) kapjuk, és a két említett modellel ellentétben itt már nem kettő, hanem négy antenna dolgozik. Ez elméletben lehetővé teszi, hogy akár 12 km távolságból gond nélkül 1080p felbontású stream érkezzen vissza a távirányítóra rögzített okostelefonra. Ezt a határt a gyakorlatban ugyan csak kevesen fogják feszegetni, viszont a továbbfejlesztett kommunikáció előnye nem csupán a hatótáv: minden korábbinál stabilabb a kapcsolat a gép és a kontroller között, még a mindenféle jelektől zsúfolt városi környezetben sem kell aggódni amiatt, hogy elveszítjük az irányítást a drón felett, továbbá a visszaközvetített kép akadozása miatt sem kell aggódni.
Még jobb kamera, még ügyesebb szoftver
Az Air 2S ugyanakkor nemcsak a kommunikáció terén fejlődött az elődjéhez képest, de a gép orrában lévő, a háromtengelyes stabilizátoron csücsülő kamera tekintetében is a Mavic 2 Pro nyomában jár. A 1/2 hüvelykes helyett ezúttal már 1 hüvelykes, 20 megapixeles CMOS szenzort kapunk, 22 milliméteres széleslátószögű lencsével, amivel maximum 5472 x 3648 (3:2) vagy 5472 x 3078 (16:9) pixeles fotók, illetve 5,4K felbontású (5472 × 3078 pixel) videók készíthetők 30 képkocka per másodperc képfrissítéssel. Emellett persze adott a 4K/60 fps és az 1080p/120 fps is.
Ezzel a kamerával már amatőrök is remek légi felvételeket készíthetnek (legyen szó fotóról van videóról), a tapasztaltabb felhasználók számára pedig adott a Pro mód, aminek hála részletes, szépen szerkeszthető .RAW formátumú képek és 10 bites D-log videók is rögzíthetők.
A drónnak szerencsére van saját tárhelye, összesen 8 GB, tehát akkor sincs baj, ha elfelejtünk magunkkal SD-kártyát vinni reptetéskor, de hosszabb és jó minőségű videók rögzítéséhez persze nem árt, ha van egy nagyobb kapacitású tárolónk, amit bármikor a gép oldalába dughatunk.
Lévén ez komolyabb gép, mint mondjuk a Mini 2, így szoftveres trükkből is többet kapunk, mint a belépő szintű Mini 2 esetében. Ezen a fronton újdonság a MasterShots névre keresztelt lehetőség, aminél az általunk kijelölt témáról a gép automatikusan (magától repül és rögzít) elkészíti a felvételt az előre kiválasztott sablon (Proximity/Portrait/Landscape) alapján, amit aztán pillanatok alatt meg lehet szerkeszteni az alkalmazásban, akár zene és felirat hozzáadásával.
Emellett adott még a Spotlight 2.0, a FocusTrack 4.0, és a POI 3.0 is. A Spotlight esetében szintén kijelölhető a téma, a kamera automatikusan erre fókuszál, a pilótának pedig csak a drón irányítására kell koncentrálnia. Ennél valamivel szofisztikáltabb a továbbfejlesztett FocusTrack, aminél a drón nemcsak a középpontban tartja a kijelölt témát (ami lehet akár egy mozgó ember vagy jármű is), de biztonságos távolságból magától követi a célpontot, ráadásul az ilyenkor aktív akadálykerülés miatt amiatt sem kell aggódnia, hogy a gép „kezét elengedve” önhibájából nekimegy valaminek. A Point of Interest pedig lényegében ennek a továbbfejlesztett verziója, mikor a gép a kijelölt témát egy megadott sugarú körben videózza le – magas helyeken, kilátókban, túrák alkalmával egészen lenyügöző felvételek készíthetők ezen funkció segítségével.
Több, mint hobbidrón
Aki még csak ismerkedik a drónozással, annak még mindig a Mini 2 a legjobb ajánlat a DJI-tól, de aki többre vágyik a könnyed reptetésnél, szeretne tényleg minőségi felvételeket készíteni, vágyik az automata trükkökre és az ütközésvédelemra, annak az új Air 2S már testhezállóbb vétel lehet.
A Mavic Air 2-ről viszont nem feltétlenül éri meg váltani, már csak azért sem, mert az új kamerának és a továbbfejlesztett kommunikációnak megvan az ára: az alapcsomag 389 900 forintba kerül, ami bizony majdnem 100 ezerrel több, mint a tavalyi modell.
Érdemes tudni továbbá, hogy a korábbi pletykákkal ellentétben az Air 2S nem kompatibilis az FPV Goggles V2 szemüveggel, viszont ezen modell is elérhető Fly More Combo csomagban, aminek az ára 499 900 forint. Ezért cserébe jár egy kifejezetten praktikus hordtáska, összesen három akkumulátor, olyan kiegészítők a töltőhöz, amivel ezek egymás után automatikusan tölthetők, továbbá a pakk része négy extra lencseszűrő, amik a kamera elejére pattinthatók fel.
Nem szabad továbbá elfeledkezni a 2021 februárjától érvényes új dróntörvényről sem: ha valaki nincs képben, érdemes alaposan megismerni az aktuális jogszabályokat (itt egy kis összefoglaló), mielőtt akár egyetlen fillért költene egy ilyen repülő szerkezetre.
