A Kaspersky biztonsági cég tavalyi NEXT konferenciájának témája az embertökéletesítés volt, az a folyamat, mikor az emberi testet tökéletesítik, javítják a jobb fizikai vagy mentális képességek elérése érdekében. Mindez nem sci-fi, hiszen napjainkban már többféle gyakorlati alkalmazása létezik ennek az élet különféle területein, bár a koponyánkba épített chipeknél még nem tartunk.
Elég az egészségügyet, a sportot, az oktatást és a közlekedést említeni: ott vannak a tűzoltási és mentési műveleteknél használt exoszkeletonok (külső vázak), a pacemakerek, vagy gondolhatunk a szervek bionyomtatására, esetleg a szilikonos mellimplantátumokra, amik szintén egyfajta kiterjesztései a testnek. Vagy a hallássegítő készülékekre, a különféle protézisekre. A jövőben pedig szóba jöhetnek olyan implantátumok, amik a kognitív képességeket javíthatják, vagy okoseszközökkel kommunikáló chipek, látást javító bionikus szemek.
Marco Preuss, a Kaspersky globális kutató és elemző csapatának Európáért felelős igazgatója szerint az elmúlt évtizedben elindult folyamat törvényszerű és logikus haladás annak fényében, hogy az életünkbe lassan, még szorosabban „mászott be” a technológia. Elég csak arra gondolni, hogyan váltak az óriási számítógépek idővel laptopokká a hordozhatóság érdekében. A telefonok nyomogatásával órákat töltünk kijelzők előtt, szinte már sehova nem indulunk el a mobilunk nélkül, a viselhető eszközöknek hála pedig a csuklónkon hordjuk az értesítéseket, üzeneteket.
Ezek után logikusnak tűnik, hogy a testbe is utat találjanak a fejlesztések. A magyarra embertökéletesítésként lefordítható human augmentiation jelenleg kétféle formában ér el a szélesebb réteghez: bionikus karok, protézisek, illetve bőr alá kerülő RFID chipek formájában.
De mit szól ehhez a környezet?
A Kaspersky a márciusi NEXT konferencia panelbeszélgetésére ezúttal olyan vendégeket hívott meg, akiknek ezen eszközök a mindennapok részét képezik. A fő fókuszt azonban most a társadalmi környezet, az elfogadottság, továbbá a biztonsági kérdések kapták.
Ezekre a kérdésekre ad választ a Kaspersky megbízásából, Európában 6500 fő megkérdezésével készült felmérés, ami a beszélgetés apropóját is szolgáltatta, és jelentős véleménykülönbségekre világít rá. A kutatás főbb megállapításai a következők:
- Az európai felnőttek csaknem fele (46,5 százaléka) úgy véli, hogy az embereknek meg kell adni a szabad választás lehetőségét a testük embertökéletesítési technológiák segítségével való fejlesztésére.
- Az európaiak 12 százaléka ellenezné, hogy egy tökéletesített személlyel dolgozzon együtt, mert szerintük az illető tisztességtelen előnyben lenne a munkahelyen. Ugyanakkor ötből két európai (39 százalék) aggódik amiatt, hogy ezek a módosítások társadalmi egyenlőtlenséget vagy konfliktust eredményezhetnek a jövőben.
- Összességében az európaiak csaknem fele (49 százaléka) izgatott vagy optimista egy olyan jövőbeli társadalmat illetően, amelyben a tökéletesített és nem tökéletesített emberek egymás mellett élnek.
- Ami a magánéletet illeti, az európaiak közel fele (45 százaléka) számára nem jelentene problémát egy tökéletesített emberrel randizni, és 5,5 százalékuk arról számolt be, hogy randevúzott már ilyen személlyel.
- Ha egy családtagnak egészségügyi okokból kellene tökéletesítési technológiát igénybe vennie, a válaszadókat az zavarná a legkevésbé, ha a családtag bionikus kart (38 százalék) vagy bionikus lábat (37 százalék) kapna.
- Az európaiak mindössze 16,5 százaléka gondolja furcsának saját magunk tökéletesítését, míg a negyedük (25 százalék) bátor dolognak tartja.
A válaszadók alig több mint a negyede (27 százalék) véli úgy, hogy a tökéletesített embereket kormányzati szintű különleges képviselet illeti meg, 41 százalék pedig ellenzi ezt az ötletet.
Bár Európa-szerte széles körű támogatást és érdeklődést tapasztalunk az embertökéletesítés iránt, érthető módon aggályok is felvetődnek annak a társadalomra gyakorolt hatása kapcsán. A kormányoknak, az iparági vezetőknek és a tökéletesített embereknek együtt kell működniük az embertökéletesítés jövőjének formálása érdekében, hogy biztosítani lehessen ezen izgalmas iparág szabályozott, mindenki számára biztonságos fejlődését
– mondta el az eredmények kapcsán Preuss.
A robotkar nem érez fájdalmat
A jelenleg 15 éves Tilly Lockey is megosztotta történetét, aki alig múlt egyéves, mikor amputálni kellett mindkét karját agyhártyagyulladás miatt. A kislány bionikus karokat kapott, melyekkel időközben megtanult festeni, sminkelni is, és egy olyan generációt képvisel, aki robotikus karral nő fel. Saját YouTube-csatornáján azt mutatja meg, hogy bárki megtanulhat ügyesen sminkelni, ha neki is sikerül a robotikus kezével, illetve sokszor hangoztatja, hogy nem tökéletesnek, hanem valódinak születünk. Mivel kiskorában folyamatosan fejlődésben és növésben volt, ezért a szüleinek jelentős anyagi terhet jelentett az újabb és újabb karok vásárlása.
Tilly már videóklipben is szerepelt azokkal a bionikus karokkal, melyeket a Robert Rodriguez és James Cameron nevével fémjelzett Alita: A harc angyala című sci-fi akciófilm tervező stábjától kapott. A Kaspersky beszélgetésén elárulta, ugyan szupererőt nem adnak neki a karok, de mindenképp előnynek tudná be, hogy egy utcai támadás esetén nem érezne fájdalmat egy balhorgos kiosztásakor.
Dr. Bertolt Meyer a németországi Chemnitz University of Technology professzora Tillyhez hasonlóan szintén az i-LIMB végtagprotézisével éli az életét, egyik kedvenc hobbija a zenélés. A beszélgetés során hangsúlyozta, hogy a „testi fogyatékosságot” hagyományosan senki nem szokta menőnek tartani, ám az ő karja iránt lépten-nyomon érdeklődnek az emberek, és ez fontos változás. Kiemelte, hogy mentális egészség és közérzet szempontjából sokat jelentenek ezek a bionikus protézisek: nemcsak, hogy a hétköznapi feladatokat képes velük elvégezni, de úgy érzi, hogy az embertársai így kevésbé tekintik őt hátránnyal élőnek.
Hannes Sjöblad, a beépíthető mikroelektronikákkal foglalkozó Dsruptive Subdermals deep tech cég társalapítója és vezetője szerint nem szabadna úgy tekinteni az ilyen megoldásokra, mintha a felsőkategóriás, drága eszközök kevesek kiváltsága lenne, hozzáférhetővé és elérhetővé kellene tenni mindenki számára, hogy élvezzék az előnyöket. 2015 elején a világ felkapta rá a fejét, hogy a stockholmi Epicenter hi-tech központ több száz dolgozója kezébe ültetett rizsszem nagyságú mikrochipet, amelyekkel a személyre szabott biztonsági információkat hordozzák kvázi a bőrük alatt. Így nyithatnak ki ajtókat, vagy üzemeltethetnek fénymásolókat egyetlen intéssel.
Sjöblad az újítás egyik atyja, aki szintén chipet ültetett a kezébe, és rendkívül kényelmesnek tartja, hogy így kevesebb tárgyat kell magánál hordania. Szerinte Svédországban azért fejlettebb a biohacker kultúra, mert az emberek összességében érdeklődnek a technológia iránt és nyitottabban állnak hozzá. A svédeknél már a 90-es években elérhető volt a gyors internet, és nagyobb a bizalom a cégek és a kormány felé az adatvédelemmel kapcsolatban. Az országban már több százan váltják ki a lakáskulcsot és a vonatjegyet a kezük alá rejtett chippel.
A múltból kell tanulni, hogy a jövő biztonságosabb legyen
David Jacoby, a Kaspersky szenior biztonsági kutatója szerint az okosotthonok és IoT-eszközök biztonságával kapcsolatban késve reagáltak a gyártók és a szakértők, ezt a hibát pedig nem szabad még egyszer elkövetni. A testbe építhető technológiánál komolyabban kell venni a szabványok kialakítását, hiszen egy technológia minél közvetlenebb kapcsolatban van a testünkkel, annál zavaróbb és kockázatosabb, ha valami rosszul működik. Jacoby azt is hozzátette, hogy a magán- és a nyilvános szektornak együtt kell majd dolgoznia ezen, a szabályok megalkotását pedig inkább dedikált, szakértőkből álló testületre lenne üdvös bízni, nem az egyes országoknak kellene saját jogi szabályozást kialakítani.
Preuss szerint is érdemes tanulni a múltból. Az okostelefonok megjelenésekor nem voltak elérhetők azok a biztonsági fejlesztések, mint manapság, egy csapásra meg is jelentek a különféle vírusok. Amikor a dolgok internete berobbant, akkor pedig jött a fertőzött eszközökből toborzott zombihálózatok (botnetek) problémája. A testbe építhető fejlesztések biztonsági kérdéseivel is épp ezért időben kell foglalkozni, mielőtt még szélesebb tömegekhez érnek el, ráadásul itt is sarkalatos pont az emberi jogok és a magánszféra kérdése. A hackerek jó eséllyel idővel már a testekbe is be akarnak majd férkőzni – bármennyire tűnhet sci-finek, a folyamat már elkezdődött.
