Ezt a tesztet a megszokotthoz képest fordítva kezdjük, rögtön azzal, hogy tesztalanyunk, a OnePlus Nord ára nagyjából 160 ezer forint környékén mozog. Ez a szolgáltatóknál lehet valamivel kevesebb is, de ez az információ szükséges, hogy helyén tudjuk kezelni a kínai gyártó egyik legújabb okostelefonját.
A mobil legközvetlenebb konkurenciája vélhetőleg az idei iPhone SE, vagy a nálunk kevésbé elterjedt Google Pixel 4a, esetleg a nemrég megjelent LG Velvet, amiből létezik olyan változat, ami a Norddal megegyező processzorral került forgalomba. A telefonpiac az elmúlt pár évben így alakult át: amíg régen nagyjából 200 ezer forintba került egy csúcstelefon, addig mára a 150-200 ezres árhatár a középkategória territóriuma. És mindig itt jön a nagy kérdés: a gyártók mit hagynak ki ezekből a készülékből, hogy olcsóbban adhassák őket? Cikkünkből kiderül, hogy a OnePlus miképp oldotta ezt meg a Nord esetében.
OnePlus Nord
Kezdjünk egy kis kitekintéssel: a OnePlus kezdetben azzal szerzett hírnevet magának, hogy a mobiljai hozták az akkor aktuális csúcsmobilok teljesítményét, de olcsóbban. Aztán szép lassan mind minőségben, mind tudásban, és árban is utolérték a nagy gyártókat. A cég számára persze nem ismeretlen a középkategória sem, a OnePlus 2 és a OnePlus 3 között érkezett a OnePlus X, ami a korábbi készülék hardverét kapta meg, de a nyáron bejelentett Nord kicsit más úton jár.
A OnePlus komoly felhajtást csapott a készülék körül már hetekkel a bejelentés előtt, folyamatosan csepegtetve az információmorzsákat. A hivatalos lelelpezéskor, a képeket látva ugyan kicsit csalódottak voltunk a dizájnt illetően, de a telefont kézbe véve kiderült, hogy nincs mire panaszkodni.
A telefon egy kifejezetten méretes dobozban kapott helyet, ami a kötelező leírások mellett tartalmaz egy jó minőségű szilikon tokot, illetve egy WARP Charge 30W töltőt USB-C kábellel. Erről rögtön érdemes elárulni a legfontosabb részletet: nulláról 70 százalékra nagyjából fél óra alatt tölti fel az akkumulátort. Ennek fényében akár meg is bocsátható, hogy a vezeték nélküli töltés kimaradt a mobilból, azt pedig, hogy az ilyen teljesítményű gyorstöltés mennyire tesz jót az akkumulátor élettartamának, csak az idő tudja megmondani. Mindenesetre a tesztidőszak alatt a 4115 milliamperórás akkumulátor még viszonylag aktív nyomkodás mellett is nagyjából másfél napig kitartott, ami egyáltalán nem rossz eredmény.
A korábban pedzegetett költségcsökkentés már a burkolatnál érezhető, hiszen az üveg mellett műanyagot használt a gyártó, de ettől függetlenül egy nagyon jól összerakott, masszív készüléket kapunk. Nálunk a Blue Marbl fantázianéven futó színű modell járt, ami egy kifejezetten vidám árnyalat, és jól is néz ki.
Bal oldalt a hangerőgombok, jobb oldalt pedig a bekapcsoló gomb és a háromállású módváltó kapcsoló foglal helyet. Utóbbival a hangos, a rezgő és a néma mód között tudunk váltani, ez a OnePlus készülékein megszokott baromi jó funkció, amivel kapcsolatban egyáltalán nem bánnánk, ha a többi gyártó is rászokna a használatára. Alul találjuk az USB-C csatlakozót, illetve a két kártya fogadására alkalmas SIM-tálcát, fülhallgató bemenetet viszont már ezen a készüléken sem találunk. A Nord hangszóróból is csak egyet kapott, a keret alsó részén, így a sztereó hangzásról is le kell mondanunk.
és bár nem állítjuk, hogy nem volt dolgunk jobbal, de azért elég megbízhatóan működik. Tapasztalatunk szerint, ha lassan, vagy egyáltalán nem akar működni, akkor csak újra fel kell venni az ujjlenyomatunkat.
A készülék elejét a 6,4 hüvelykes, 2400 x 1080 pixel felbontású AMOLED kijelző uralja. A 90 Hz-es képfrissítést megkapta, a 4K körüli felbontást nem, de véleményünk szerint ez remek kompromisszum, főleg úgy, hogy még a Samsung csúcsmodelljeinél is választanunk kell a gyors kijelzőfrissítés vagy a nagyfelbontás között. A szelfi kamerákat (mert kettő van belőlük) a bal felső sarokban találjuk, egy képernyőbe vágott lyukban – ez a megoldás kicsit megosztó, de biztos, hogy megbízhatóbb, mint ha valami motoros dologgal oldották volna meg. A kijelző minőségére amúgy nem lehet panasz.
A rendszer lelkét egy Qualcom Snapdragon 765G adja, aminek nagy előnye, hogy beépített 5G modemet kapott, így a gyártónak külön 5G chipre már nem kellett költenie. Emellé jön 8 vagy 12 GB RAM, illetve 128 vagy 256 GB tárhely, választástól függően. A készüléken alapból Android 10 fut a One Plus saját Oxygen OS 10.5 felületével, ami egy jól konfigurálható, letisztult interfész.
Használat közben bőven kielégítő szinten pörög a készülék, és több alkalmazás párhuzamos futtatása sem okoz gondot. Egyszer-egyszer tapasztaltunk kisebb akadásokat, de egyáltalán nem zavaró mértékűt, szinte egy szempillantás után ment minden tovább. A nagyobb és látványosabb játékok simán futnak a mobilon, maximum a betöltés sebességekben érezhető különbség a drágább csúcskészülékekhez képest.
Fotózkodjunk!
Régebben a kamera volt az a terület, ahol a OnePlus némileg le volt maradva a konkurensekhez képest, de az elmúlt években itt is eredményesen zárkózott fel a gyártó. Az előlapi kameraszigetben egy 32 megapixeles szenzort és egy 8 megapixeles nagylátószögű egységet találunk. Előbbi jól teljesít, utóbbinál azért jóval lágyabbak a képek, de még így is a bőven használható kategórián belül maradunk.
A hátlapra összesen négy kamera került: kapunk egy 48 megapixeles főegységet, ugyanazt mint a OnePlus 8 esetében – kiváló darab, panasz nem lehet rá. A kameraszoftver alapból 12 megapixeles fotókat lő, és adott a 2X zoom, de elérhető a 48 megapixel is, illetve a Pro módban is így készülnek képek.
Kapunk továbbá egy 8 megapixeles nagylátószögű kamerát, ami az előlapihoz hasonlóan kicsit lágy, de jóminőségű fotókat készít, továbbá adott az 5 megapixeles mélységszenzor, illetve egy 2 megapixeles makró. Részünkről az utóbbiak helyett jobban örültünk volna egy normális zoom kamerának, mert a kétszeres digitális nagyítás már a középkategóriában is kezd karcsúnak számítani.
Pozitívum ugyanakkor, hogy a dedikált éjszakai mód meglepően jó minőségű képeket eredményez, főleg ebben az árkategóriában. Persze érdemes tudni, hogy a processzor és a mesterséges intelligencia igénybevételével dolgozó szoftver azért kér egy kis türelmet, hogy feldolgozza a szerényebb fényviszonyok között készült képet, illetve belevágni azért már ne nagyon akarjunk a végeredménybe. A hátlapi kamerákkal videózni „csak” 4K/30 fps-sel lehet, ami egy ilyen árú telefonnál teljesen elfogadható.
Elviselhető kompromisszumok
Az elfogadható árért cserébe bevállalt kompromisszumok terén véleményünk szerint jó döntéseket hozott a gyártó. A fémkeret műanyagra cserélése egyáltalán nem zavaró, a vezeték nélküli töltés kihagyása is simán kibírható, egyedül a víz- és porállóság hiánya nevezhető fájónak.
A OnePlus Nord abszolút gördülékenyen működik, a hétköznapi feladatokat illetően tökéletesen megállja a helyét, szóval ha valaki normális androidos telefonra vágyik, elfogadható áron, akkor ezt a mobilt mindenképpen érdemes feltennie a lehetséges jelöltek listájára.
Szerző: Csanádi Márton
