A Xiaomi Mi M365 elektromos roller egy kifejezetten masszív szerkezet: alumínium váz, 108 cm hosszúság, 114 cm magas kormány és 12,5 kilogrammos súly – egészen robosztusnak hat a hagyományos, csak lábbal hajtós modellekhez képest. Én 176 cm magas vagyok, 85 kilóval, számomra pont ideálisak voltak a méretek, bár ahhoz kellett egy kis idő, hogy a lábaimat kényelmesen el tudjam helyezni a padlón, ugyanis a két talpamnak egymás mellett nincs hely.
Amit rögtön az elején érdemes tudni, hogy a roller összecsukható, így tárolni, szállítani és cipelni is lehet. Tömegközlekedhetünk, esetleg liftezhetünk vele anélkül, hogy aggódnunk kellene a méretei vagy mások rosszalló tekintete miatt. A kompaktabb állapot eléréséhez csak el kell forgatni egy biztosító kart, határozott mozdulattal lecsukni a kormányt, majd ezt rögzíteni a hátsó sárhányón lévő reteszhez.
Összecsukva a roller stabilan fogható, de a súly miatt egy idő után elég kényelmetlen cipelni. A munkából hazafelé gurulva egyszer megálltam vásárolni, és mivel a kialakítása miatt nincs lehetőség arra, hogy a járművet biztonságosan kikössük, így vittem magammal a szupermarketbe. Pár percig, a lépcsőn fel és le, az irodában liftezve még teljesen okés hordozni, de egy minimum húszperces, mászkálós Tesco-túránál már rettentő kényelmetlen, így ezt követően a rollert nem is használtam máskor, csak ha A-ból kellett eljutni B-be. Ha a két végpont között akadt valamilyen elintéznivalóm, akkor maradtam a tömegközlekedésnél, esetleg biciklire pattantam – utóbbit ugyanis simán le lehet lakatolni szinte bárhol.
Ami a használatot illeti, az pofonegyszerű: a kormányrúd közepén kapott helyet a lámpa, ezen található a bekapcsoló gomb, ezt megnyomva kel életre az elektronika. Ugyanitt négy apró LED mutatja a töltöttséget, ennél több információt csak az Androidra és iOS-re egyaránt letölthető applikációban kapunk. Ez akár valós idejű adatokat is szolgáltat menet közben, már amennyiben megoldjuk, hogy legyen telefontartó a kormányra, ilyesmit ugyanis nem csomagolnak a roller mellé.
Guruljunk!
A bekapcsolást követően a kormány jobb markolatánál lévő apró karral adhatunk sebességet, ez ugyanakkor – nagyon helyesen – csak akkor működik, ha már forognak a kerekek. Ennek hála a kart elfordítva semmilyen körülmények között nem ugrik ki a kezünkből a roller, az induláshoz el kell löknünk magunkat, majd ezt követően bízhatjuk a motorra a gyorsulást. Azt is érdemes tudni, hogy a haladáshoz nem feltétlenül kell nyomva tartani a kart (de lehet), ugyanis az applikációban beállítható a „tempomat”: az aktiválás után 15 másodperc folyamatos gázadást követően csippan egyet a roller, ekkor aktiválódik a funkció, és a jármű egészen addig tartja a megadott sebességet, amíg meg nem érintjük a féket.
szóval a roller biztonságos használatához mindenképpen kell legalább egy sisak (de a térd és könyökvédők sem ártanak), ugyanis ha ilyen tempónál zakózik az ember, abból komoly sérülés is lehet.
A kormányon helyet kapott még egy csengő, illetve a bal oldalon ott az említett fékkar, amivel a kettős fékrendszer vezérelhető. Meghúzva az első és hátsó keréknél egyaránt működni kezd a mechanika, kellő hatékonysággal, ugyanakkor maximum sebesség esetén legalább négy méter féktávval kell számolni – érdemes tehát hamar fékezni, nem csak akkor, ha már valaki nyakában vagyunk.
A hajtáshoz szükséges energiát a roller padlójában található, összesen 7800 mAh kapacitású telepek biztosítják, amik a gyártó szerint akár 30 kilométernyi útra is elegendőek. Én naponta nagyjából 18 kilométert tettem meg, és hazaérve 20 százaléknyi maradék energiát mutatott a számláló. Ebből sehogy nem jön ki 30 km, de tudni kell, hogy egy már használt modellt kaptam tesztelésre, és útközben több emelkedővel is meg kellett birkóznia a rollernek, ami sokkal jobban zabálja az energiát, mint a vízszintes szakaszok. Fontos továbbá, hogy a jármű eco módba is átkapcsolható: kétszer kell megnyomni a power gombot, és a sikert ilyenkor az jelzi, hogy a kormány legalsó LED-je fehérről zöldre vált.
Ilyenkor a maximális sebesség nem éri el a 18 km/h órát, már a 10-12 százalékos emelkedők sem mennek a rollernek, ellenben nő a hatótáv. Így használva napi 17 km után is legalább 40% maradt az aksiban, cserébe majdnem tíz perccel tovább tartott az út. Az alkalmazásban továbbá beállítható, hogy fékezésnél mennyi energiát termeljen vissza a rendszer, így egy vadiúj rollernél, eco módban, maximum energiavisszanyerés mellett, teljesen sima terepen talán el is érhető az ígért 30 km-es hatótáv.
az elsuhanó járművek elég ijesztőek tudnak lenni, és egyetlen hirtelen mozdulat bárkit kibillenthet az egyensúlyából, ami ilyen szituációban nagyon súlyos következménnyel járhat. Járdán és bicikliúton ugyancsak észnél kell lenni, folyamatosan figyelve az előttünk lévő szakaszt, ugyanis az úthibák, gödrök és padkák a roller hatalmas ellenségei, főleg ha tempósan közlekedünk. Ez hatványozottan igaz az esti órákban: a LED-es lámpa szépen bevilágítja ugyan az utat előttünk, de nem elég messzire, így nagy sebességnél könnyen érhetik kellemetlen és kikerülhetetlen meglepetések az embert.
Macskakövön meg se próbáljunk közlekedni, a roller ugyanis kirázza belőlünk a lelket, még úgy is, hogy a 8,5 hüvelykes kerekek nem tömör gumiból vannak, hanem levegősek. Az is elég macera, ha folyton magas padkák szegélyezik utunkat, ugyanis a padló mindössze 9 centire van a földtől, tehát ezen akadályok csak a roller rongálásával vagy folyamatos le- és felszállással teljesíthetők.
Nyilván függ a felhasználó súlyától is, de a Xiaomi Mi M365 normál módban maximum 15 fokos emelkedők megmászására képes: az Árpád-hídra még simán felgurultam vele, a 3. kerület dombos részein ugyanakkor többször le kellett szállnom a rollerről, mert csutka gáz mellett is megállt alattam. Ez a megtett út mindössze 5 százalékán jelentkezett, így különösebben nem bosszankodtam miatta, de azzal mindenkinek tisztában kell lennie, hogy akárhová nem lehet felgurulni ezzel a szerkezettel.
Jó ez, de nem nekem
A kéthetes tesztidőszak alatt közel tucatszor rollereztem az otthonom és a munkahelyem között, és közben teljesen világossá vált számomra, sokan miért szeretik ezt a közlekedési formát. Gyorsabb, mint a tömegközlekedés (20 perccel hamarabb benn voltam, mint általában), egy jó roller alapvetően praktikus, nincs vele sok macera, könnyen használható. Esetemben az éjszaka során (nagyjából öt óra) újra is töltött az akkumulátor, így másnap megint gond nélkül mehetett a menet.
Mindez persze főleg akkor igaz, ha van rendes bicikliút infrastruktúra, nincsenek jelentős emelkedők és a munkahely is 10 kilométeren belül van. Szóval egy roller nem megoldás mindenkinek, és nekem ezen felül is voltak problémáim vele. Az egyik, hogy kevés helyen lehet biztonságosan letenni, simán csak boltba nem mertem elmenni vele, és bár cipelni lehet, egy kisebb diszkontáruházban agyrém a forgolódás. Emellett én biciklizős típus vagyok: bármennyit rollereztem, képtelen voltam megszokni, hogy csak állok a padlón, megyek előre és nézelődöm, mindenféle mozgás nélkül. Lehet furán hangzik, de abszolút hülyén éreztem magam, miközben suhantam.
És akkor még nem beszéltünk az árról: a Xiaomi Mi M365-ért 135 ezer forintot kell kicsengetni, és ennyi pénzért én inkább vennék robogót, vagy rendes bringát. Főleg az utóbbit, mert bár összehajtogatni ezeket ritkán lehet, mégis sokoldalúbban használhatók, mint egy roller, és még csak nem is puhul el rajta az ember. De ezek a saját igényeim, ezektől elvonatkoztatva úgy gondolom, aki rollerre vágyik, és nem sajnálja rá az említett összeget, annak érdemes elgondolkodni a tesztalanyunkon.
