A gyártó (ami valójában nem a Philips, csak a márkanevet birtokló TP Vision) még a tavaly, a berlini IFA kütyüexpón mutatta be a Philips OLED+ 934-et, ami 55 és 65 hüvelykes méretben kapható az év eleje óta. Korábban már teszteltük a cég készülékeit, és az olcsóbb OLED-ek közé sorolható 803, illetve az LCD panellel szerelt 7304 sem okozott csalódást. Ahogy a legújabb tesztalanyunk sem, ami ugyan árban már a húzósabb kategória, hiszen az 55-ös modellért is 630 ezer forintot kérnek, cserébe viszont képminőségből az abszolút csúcsot nyújtja, és a hangzás is átlagon felüli.
Philips OLED+ 934 okostévé
A tévét visszafogott, minimalista dizájn jellemzi: a káva nélküli kijelzőt egy fekete keret fogja közre, aminek a szélei azért kaptak egy extra ezüst csíkot. Az összeszerelés nem igényel különösebb szakértelmet, de érdemes ketten nekiállni, ugyanis az OLED panel itt is szemérmetlenül vékony, és nem túlzunk, mikor azt mondjuk, hogy elég egy rossz mozdulat, és máris bereccsen a kijelző.
Az egyetlen fifikásabb rész a készülék talpa, ennek része a Bowers & Wilkins hangsugárzó is, ami közvetlenül a képernyő alatt, de térben a készülék előtt helyezkedik el. A talapzatnak van egy jókora fém része, ami a stabilitás érdekében legalább 30 cm mélyen hátra nyúlik, ezt az elhelyezés előtt jó észben tartani. A gyártó ugyanakkor azokra is gondolt, akik a falra szerelnék a tévéjüket: ehhez külön kiegészítőt tartalmaz a csomag, amire szintén úgy helyezhető fel a hangszóró, hogy a kijelző alatt helyezkedjen el.
Mivel a hangzásért teljes egészében a B&W szett felel, így a hátlapon nyoma sincs a megszokott kiegészítőknek, sima felületet kapunk, aminek csak a jobb szélét töri meg a csatlakozókat tartalmazó panel. Itt egyaránt találunk jobbra és lefelé néző kimenetek és bemeneteket, és megkapunk mindent, amire manapság szükségünk lehet: 4 db HDMI (az összes támogatja az ARC-t), 2 db USB, YPbPr bemenet, műholdas csatlakozó, Ethernet port, fejhallgató kimenet, audió L/R bemenet, és optikai csatlakozó a hangrendszernek. A vezeték nélküli kapcsolatokhoz pedig Bluetooth 4.2 és WiFi 802.11ac jár.
Ami a panelt illeti, tudja a 4K-t (3840 x 2160 pixel), 100 Hz-en üzemel, a maximum fényereje 750 nit, és a tévé támogatja az összes nagyobb HDR szabványt (HDR10, HLG, Dolby Vision, HDR10+), ami meg is látszik a képminőségen, ha megfelelő minőségű filmeket és sorozatokat indítunk el a készüléken.
Képminőség
A készüléket beüzemelve a laikusok jó eséllyel tökéletesnek érzik majd a látványt, a helyzet viszont az, hogy a gyári beállításokkal a kép túlszaturált. Szerencsére némi kalibrálással ez a probléma kiküszöbölhető: ha tudjuk, mit és hogyan kell állítani, akkor közel tökéletes színhűséget érhetünk el.
Fontos apróság, hogy a Philips 934-ben már a gyártó továbbfejlesztett, harmadik generációs P5 képfeldolgozó processzora dolgozik, aminek meg is vannak a maga szemmel látható előnyei. Egyrészt a készülék egész szépen skálázza fel az SD minőségű tartalmakat, tehát a hagyományos tévéadások és a régi DVD-k képe a 4K felbontás ellenére is abszolút élvezhető módon jelenik meg a képernyőn, és ez hatványozottan igaz, ha Full HD felbontású filmeket és sorozatokat nézünk.
Ha valaki például rendelkezik Netflix előfizetéssel, abból is az UHD felbontást biztosító csomaggal, az maximálisan ki tudja használni a készülék képességeit. 4K és Dolby Vision esetén a streaming szolgáltató tartalmai olyan minőségben jelennek meg, ami korábban csak azokra a promóvideókra volt jellemző, amit a gyártók vetítenek végtelenítve az áruházakban, hogy vonzóbbá tegyék a portékájukat.
Ugyanez igaz akkor is, ha a netről letöltött 4K-s filmeket nézünk, esetleg UHD Blu-Ray lemezekről pörgetünk valamit. Legyen szó a színekről, a kontrasztról, a sötét jelenetek részleteiről vagy akár a mozgás megjelenítéséről, ez a Philips tévé minden tekintetben kiválóan megállja a helyét.
A HDR és a 4K megjelenítés jól jön a videojátékoknál is (főleg ha van Xbox One X vagy PlayStation 4 Pro otthon), ugyanakkor ezen a téren a tesztalanyunk valamivel le van maradva a konkurenciához képest, ugyanis az input lag, azaz a késleltetés 30 ms vagy annál is több, ami nem olyan szép eredmény, és főleg azoknak lehet kényes pont, akik rengeteget játszanak online kompetitív programokkal.
Hang és minden más
A tévé előnye még az említett B&W hangsugárzó, amiben négy darab 30 mm-es mélyközép-, két 19 mm-es magas sugárzó, és egy középre helyezett, 80 mm-es mélynyomó található, együtt 50W teljesítménnyel. A 2.1.2-es rendszer (a tévével együtt) ráadásul támogatja a Dolby Atmost is, így a hangzásra nem nagyon lehet panasz. Az előre sugárzó szisztéma messze felülmúlja még a drágább tévék beépített hangrendszereit is, egyedül a basszus okozott némi csalódást, a filmes robbanások és a dörmögősebb zenék esetén sajnos nem kaptuk meg azt az erőteljes bizsergető hatást, amire vágytunk.
Ami az extrákat illeti, nem szabad elfeledkezni a Philips tévék egyik legegyedibb vonásáról, az Ambilight háttérvilágításról, ami nemcsak menő, de praktikus is. Sötétben filmezve nem szerencsés, ha a készüléken kívül nincs más fényforrás, viszont a tesztalanyunk esetében nincs szükség külön lámpa felkapcsolására, hiszen itt a készülék hátára szerelt LED-ek sora biztosítja az extra fényt.
Ez lehet egyszínű, de választhatjuk a változó színekkel operáló dinamikus módot is, ami a képernyőn megjelenő tartalomnak vagy éppen a megszólaló hangoknak megfelelően változik. Kiváló bónusz funkció, amivel akár egyedi hangulat is varázsolható a nappaliba/hálószobába, ugyanakkor, ha valaki feleslegesnek/idegesítőnek érzi, bármikor ki is kapcsolhatja a fényeket.
ami ugyan nem olyan áramvonalas és fürge, mint az LG-féle WebOS vagy a Samsung saját megoldása, de szerencsére már nem is olyan idegesítően lassú és bugos, mint a 8-as verzió volt, ráadásul részben még testre is szabható. Fontos továbbá, hogy fel van vértezve a legnépszerűbb alkalmazásokkal, az HBO GO-tól kezdve a YouTube-on át egészen a Netflixig, sőt már a Disney+ is letölthető rá. Illetve egy csomó minden más is, a különböző játékoktól kezdve a mindenféle extra szolgáltatásokig.
A készülék mellé járó távirányító ugyan nem egy szép darab, de a funkcióját maradéktalanul betölti, és akad egy hasznos extrája is. A hátlapján találunk egy teljes billentyűzetet, ami nagyban megkönnyítheti a böngészést, vagy azokat a műveleteket, ahol különféle adatokat kell bevinnünk a tévén keresztül.
Összességében nézve teljesen meg voltunk elégedve a Philips készülékével: akadnak ugyan apró hibái, de az előnyök messze túlszárnyalják ezeket, és tényleg túlzás nélkül állítjuk, hogy kevés olyan OLED tévével találkoztunk, ami szebb képet biztosítana a 934-nél. Az egyetlen komolyabb szívfájdalom az okostévé ára, hiszen ahogy említettük, 630 ezerbe kerül az 55 hüvelykes változat, míg a 65-ös verzióért már közel egymillió forintot kérnek a boltokban.
