Meglehetősen későn, szeptember elején kaptuk meg a legelső információkat a lengyel Teyon játékfejlesztő cégtől, hogy november közepén új FPS-t dobnak a piacra Terminator: Resistance címmel. Ezúttal 2028-ba helyeznek minket a Skynet gépei ellen dúló harcba, így hozva némi izgalmat a széria rajongóinak. A fejlesztők a Reef Entertainment nevű kiadót találták meg a portékájukkal, a kooperációból született alkotást pedig – tipikus shooter lévén – PC-n teszteltük le.
Rossz előjelek
James Cameron páratlan sci-fije jó ideje szenved Hollywoodban: a Terminátor 2. – Az ítélet napja csúcsra vitte a gyilokrobotok történetét, sőt megfelelő módon le is zárta azt. A filmesítés jogai később rossz kezekbe kerültek, így jöhetett harmadik, negyedik és ötödik rész is az élő szövettel támadó fémvázasokkal, a végső döfést pedig Tim Miller adta meg a franchise-nak nem is olyan régen. Videojátékok terén sem fényesebb a helyzet: legutóbb 2009-es Terminator: Salvation mutatta meg, mennyire el van átkozva a halálosztó név, mert a több sebből vérző újítások és számtalanszor látott megoldások révén a program éppúgy halálra volt ítélve, akárcsak John Connor a Skynet által.
A lengyel Teyon csapata ezért úgy döntött: ha már úgyis jön egy új Terminátor-mozi, nyugodtan jöhet egy játék is. Az alapötlettel nem lett volna baj, bár ez a marketingmegoldás már a Salvationnél sem volt túl szerencsés. A sokáig titokban tartott játék hírnevén ráadásul nem segített az a tény sem, hogy az alkotói hozták össze a botrányos Rambo: The Video Game-et is, amiért azóta sem sikerült bocsánatot kérniük.
de ettől még egy tisztességes programot nem lett volna nehéz letenni 2019 végére. A fejlesztést ugyanakkor a rohanás sem segítette: a kiadócsapat ugyanis ostorozta a Teyont, hogy október végére dobják össze az új FPS-t, hadd lehessen összevonni Miller filmjével.
Ennek végül az lett az eredménye, hogy a végső produktumot jó eséllyel csak azok fogják élvezni, akik elvárásoktól mentesen ülnek le a monitor elé, vagy szimplán csak őrült nagy rajongói az alapműnek.
Hiánypótló hangulat
A történetbe harminc évvel az Ítélet napja után, 2028 környékén kapcsolódunk be Jacob Riversszel, aki a játék címében említett ellenállás egyik utolsó harcosa. Miután megmenekül az életére törő T-800-astól, Rivers egy csapat átlag túlélőbe botlik, akik révén megismerkedik a Tech-Com elnevezésű katonai szervezettel, aminek maga John Connor a vezetője. Így kezdjük a gépek elleni harcot, majd egy váratlan csavarral a játék elárulja: még nincsenek emberi külsővel felruházott beszivárgó egységek, csupán endoskeleton kinézettel ostromló terminátorok.
Aki már játszott posztapokaliptikus FPS-sel, annak a játékmenet nulla újdonságot tartogat:
- többnyire terminátorok ellen fogunk küzdeni,
- kapunk némi lopakodást is, ami az Alien: Isolationre hajaz,
- gyűjtögethetünk, aztán fejleszthetjük magunkat és eszközeinket (túlontúl egyszerűen),
- ezek mellett kissé Fallout-szerű dialógusrendszerrel operál a játék, melyek persze opcionálisak sokszor, ezáltal nem is adnak hozzá sokat a fő sztorihoz.
Abból a szempontból tényleg hiánypótló a játék, hogy egy eddig kevésszer látott világba dobja be a játékost, amit a filmek is csak nagyjából érintettek (eltekintve a Megváltástól). A porig rombolt Pasadenában küzdünk nagyrészt Brad Fiedel ikonikus Terminátor-zenéjére, és elég sok utalást is kapunk az első- és második Cameron-mozira. A lengyelek a hangulatot jól elkapták, külön kiemelendő, mennyire okosan bántak a színekkel:
Sőt a zenék mellett az egyéb hanghatások is tűéles pontossággal adják vissza, miért probléma az, ha egy két lábon járó robot megállíthatatlanul közeledik felénk plazmafegyverével. Viszont ennyiben ki is merültek a pozitívumok, mert minden más szempontból pocsék a játék.
Ha csak a grafika lenne baj…
Az már a Resistance előzetesében is szembeötlő volt, hogy a játék nem fog harcba szállni az „az év legszebb játéka” címért – már csak azért sem, mert még mindig az Unreal Engine 4 hajtja. A látvány összességében már tíz évvel ezelőtt is öregecskének számított volna, nemhogy 2020 felé közeledve. De ez tényleg a legkisebb baj, mert túl lehetne lendülni a botrányos textúrákon és animációkon, ha maga a játék nyújtana olyat, amivel rászolgálna AAA-s címhez mért árához.
Ilyet nem tesz, mert
- a mesterséges intelligencia rémes,
- a párbeszédektől a fejedet fogod,
- a történet kimondottan sovány,
- és hemzsegnek benne a bugok.
A Resistance egyjátékos kampánya 5-6 óra alatt teljesíthető, könnyű fokozaton is lesznek izzasztó percek, főleg a játékban maradt hibákból eredően. Terminátor-rajongóként próbáltam kitalálni, ki lehet a Resistance a célközönsége, mert akármennyi hibája is van a programnak, azért érződik, hogy olyanok készítették, akik tisztelik és szeretik James Cameron munkásságát. Éppen ezért, aki filmes etalonnak tartja az első két mozit, az bizonyosan jól fog szórakozni vele, de ez mégiscsak egy videojáték, és eszerint kell kezelni – úgy pedig tengernyi sebből vérzik.
Bár nem bukik meg teljesen, élvezeti értékén jelentősen rontanak a bántóan ódivatú fejlesztői megoldások. Jó játékká nem, maximum szerethetővé válhat a Terminator: Resistance, ami sötét hangulatával, filmeket megidéző jeleneteivel nem váltja be azt a sötét végzetet, mint a 91 utáni készült filmes elődjei. A játék PC-re, Xbox One-ra és Playstation 4-re is elérhető, de csak jelentős leárazást követően érdemes esélyt adni az ellenállás legújabb harcának.
Kiemelt kép: Instagram.com/teyongames
