Tech játékteszt

Code Vein: a gyengéknek pusztulniuk kell

A Code Vein a Bandai Namco kiadó legújabb videojátéka, ami az úgynevezett souls-like zsánerben, azaz a maga nemében legendás Dark Souls-széria nyomdokaiban igyekszik babérokat szerezni. Mi legalábbis ezt vártuk tőle, de a végeredmény finoman szólva sem aratott osztatlan sikert.

Minek vámpírkodnak azok a vámpírok, akik valójában nem is vámpírok?

Lehet hülyén hangzik, de teljesen jogos a kérdés, hiszen a Code Vein című videojáték sztorijának egyik kulcsmomentuma, hogy egy hatalmas keblű lány egy parazita segítségével feléleszt minket, sokakkal egyetemben, hogy megmentsük az amúgy már nagyrészt elpusztult Földet egy Királynő nevű entitástól, valamint annak seregétől. Az élősködőnk életben tartásához viszont rendszeresen vért kell fogyasztanunk, így mégiscsak vámpírok vagyunk, de ez egyszer sincs kimondva a játék alatt.

A Code Vein persze nem csak ebből a szempontból zavaros, hiszen külcsínre az animékre hajaz, a program részletessége a japán szerepjátékokat idézi, a harcrendszere a Dark Souls-játékokat másolja, a fejlődési rendszer pedig a hagyományos akció-szerepjátékokból ismertekre emlékeztet.

A kevesebb néha több

Az összeollózott stílusnak viszont az a hátránya, hogy a játéknak nincs saját identitása, csapong össze-vissza. A sztori jó és fordulatos, de ez csak az átvezető videókból derül ki, menet közben ebből semmit nem érzékelünk, egyáltalán nem érezni, hogy mi alakítjuk a világ sorsát. A játékmenet picit lassú, de legalább látványos: a fejlesztők próbáltak a Dark Soulshoz hasonló kivárósabb, lehetőségkeresős harcrendszert készíteni, de kevés sikerrel, hiszen amíg a FromSoftware remekművében letisztult élményt kapunk, addig itt néha azt sem értjük, mi történik a képernyőn, annyira a látványra került a hangsúly.

Fotó: Bandai Namco

Ezen az sem segít, hogy a játék során folyamatosan változnak a mellettünk küzdő bajtársak, akiket alapesetben mesterséges intelligencia irányít. Kooperatív módban egy barátunk is átveheti ezt a szerepet, de egyedül a gépre kell hagyatkozunk, ami finoman szólva sem végzi jól a dolgát. Ez egy vérbeli Souls-játékosnak ez elég zavaró lehet, és a legokosabb, ha a problémákat magányos farkasként oldjuk meg.

Aki megidézi a segítőtársat, az gyenge, és a gyengéknek pusztulniuk kell.

Ez persze nem komoly, csak félig. Nagy szükség nincs társra, hiszen akár harc közben is változtatható, hogy milyen kaszttal játsszunk, így a képességeink is a csatához igazíthatók. Az ilyen jellegű programokba lassan bekerülhet egy könnyű mód is (Sekiro-játékosok, hello!), annyi segítséget adnak a fejlesztők a felhasználók kezébe – de most is túlzunk: senki ne gondolja, hogy sétagalopp lesz a játék.

Nem unod még a vérszívást? Mert én az animációt már nagyon!

A játék szerepjátékos elemei, az eltérő válaszok, a megismerhető karakterek, a sok-sok beszélgetés, a szövevényes és bonyolult történet, illetve a végeláthatatlan karaktergenerálási opciók mind azt mutatják, hogy egy jól átgondolt szoftverrel van dolgunk. Viszont ezt beárnyékolják az olyan vizuális hibák, mint a karakterek textúráján áteső tárgyak, a borzalmas hitbox vagy a játékosunk lebegése futás közben. Emellett PS4 Prón is rendszeres és jelentős szaggatásokkal találkoztunk, még olyan helyeken is (pl. szűk folyosókon), ahol ez nem megszokott, hiszen a konzolnak ilyenkor nincs szüksége nagy erőforrásra. Ez főleg akkor zavaró, mikor tökéletesen időzített kitérésre vagy támadásra van szükségünk –

a kieső képkockák ilyenkor azonnal halált okoznak.

A látvánnyal szintén nem lehetünk teljesen elégedettek: a posztapokaliptikus világ eleve lerágott csont, és most sem sikerült újat mutatni. Színtelen terek, ismétlődő textúrák és helyszínek mindenfelé. A tartalmi részekkel szemben sivár az egész, a fejlesztők az egyik kezükkel adtak, a másikkal elvettek.

Fotó: Bandai Namco

A japán vonal miatt persze nem maradhattak ki a játékból az emberméretű kardok, a pörgő-forgó kombók, a látványos csaták és a hatalmas anime csö… keblek sem. Persze kérdés, hogy ki a célcsoport, hiszen ha igazi japán akciót keresünk, akkor ott a NieR: Automata, ha RPG-re vágyunk, akkor adott a Final Fantasy-sorozat, ha pedig minőségi souls-like a cél, akkor inkább a Bloodborne-t ajánlanánk.

Aki az új megváltó érkezését várja az utóbbi zsánerben, annak marad a George R. R. Martin nevével hájpolt, a FromSoftware által fejlesztett, Miyazaki vezetésével készülő Elden Ring – ők még nem nagyon lőttek mellé. Jó, a Sekiróval kicsit igen. Mi ettől még várjuk, és addig is kijelenthetjük, nincs kínai mese!

A Code Vein szeptember 27-én jelent meg, PlayStation 4, Xbox One és Windows 10 platformokra. Tesztünket a PS4 Prós változat alapján készítettük.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik