Közhely, de mint a közhelyek többsége, mélyen igaz: az internet gyökeresen megváltoztatta az életünket. Elég csak arra gondolni, hogy felfoghatatlan mennyiségű információ és tudás érhető el pár kattintással, és ma már akadnak olyan munkák, amik nemcsak, hogy nem léteztek a világháló megjelenése előtt, de nem is végezhetők folyamatos online kapcsolat nélkül. Az internet ugyanakkor már rég elhagyta a számítógépeket, ott van a zsebünkben, és nem csupán a kommunikációs formákat írta át, de konkrét iparágakat forgatott fel, teljesen megváltoztatta a tartalomfogyasztási szokásainkat, és ezzel párhuzamosan belemászott a pénztárcánkba is, azt is átírva, hogyan költjük a pénzünket.
A minap számolgatni kezdtem, mennyi rezsit fizettem júliusban: a víz, áram, gáz és internet (ami ugyanolyan nélkülözhetetlen már, mint az előbbiek) összesen 20 260 forintot tett ki. Ez az összeg viszont csak a lakásra vonatkozik, az állandó havi költségeim ennél jóval magasabbak, és az olyan öngondoskodó tételeken túl, mint a magánnyugdíjpénztár, kialakult a digitális rezsi, ami az olyan szolgáltatások árából adódik össze, amikre tíz évvel ezelőtt nemhogy nem költöttem, de nem is nagyon léteztek.
A digitális rezsi
A hagyományos mellett 16 609 forint jött ki a digitális rezsire: ez a Netflix, az Adobe Photoshop, a YouTube Music Premium / YouTube Premium, a Dropbbox, a Nintendo Switch Online és a Google tárhely havi előfizetési díjaiból állt össze. Emellett van még HBO GO, Office 365, PlayStation Plus és Xbox Live előfizetésem, amik most épp nem jelentenek konkrét kiadást, mert promócióknak köszönhetően élnek az előfizetések – de ha nem így lenne, akkor ezekért is perkálnék, és ebben az esetben a havi összeg már bőven meghaladná a lakás után fizetett rezsit.
A fenti listát látva persze sokan mondhatják, hogy minek fizetek a Netflixért, mikor minden ott van a „tékában”, akár csak a feltört Photoshop, vagy az Office. Nem tagadom, volt idő, mikor éltem ezekkel a lehetőségekkel, hiszen diákként és pályakezdőként egész egyszerűen nem tudtam megfizetni olyan programokat, mint az Adobe termékei vagy a Microsoft irodai csomagja. Az internetnek köszönhetően elterjedő újfajta szolgáltatások ugyanakkor változtattak ezen, hiszen a Photoshop legújabb verziója előfizetéses formában már nagyjából havi 4000 forintért elérhető (és bármikor lemondható), és nekem például simán megér ennyit, hogy több gépről is elérem a munkám során és a szabadidőmben is rengeteget használt szoftvert, méghozzá legálisan, mindenféle bűvészkedés és trükkök nélkül.
Az Office 365 helyett ugyan használhatnék ingyenes alternatívát (Google Docs, LibreOffice stb.), de az elmúlt két évtizedben úgy megszoktam (kis túlzással: megszerettem) a Microsoft irodai megoldásait, hogy a havi 2100 forintot egyáltalán nem érzem soknak érte. A cikk írása közben ráadásul kiderült, hogy a szolgáltatás mellé járó 1 terabyte-os OneDrive tárhely teljesen elkerülte a figyelmemet, azóta a fájljaimat már át is mozgattam ide, így a jövő hónapban már nem kell fizetnem a Dropbox felhőszolgáltatásért, ami azonnal 4200 forintnyi spórolást jelent.
Hasonló a helyzet a Netflixszel is: bármit letölthetnék, ami elérhető a kínálatában, még az exkluzív filmeket és sorozatokat is, de egy jól működő szolgáltatásért nem sajnálom a havi 4700 forintot – ez egyébként a legdrágább csomag, a streamelés már elérhető 2700 Ft környékén is. Nálam sokat nyom a latban, hogy a fizetett összegért a tartalmak jelentős részét már 4K-ban, HDR-támogatással kapom, és fontos a kényelem is: nem kell letöltögetni, felirat után kajtatni, csak leülök a kanapéra, és gombnyomásra azonnal elindul, amit szeretnék. A képet persze árnyalja, hogy mindent eredeti nyelven nézek, angol felirattal, így nem hiányzik a magyar szöveg és a szinkron, de az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy
A PlayStation Plus, az Xbox Live és a Nintendo Switch Online már egészen más tészta, hiszen ezek az előfizetések nélkülözhetetlenek, hogy mindkét konzolon tudjak online játszani, itt viszont az előfizetési díjért cserébe járnak kedvezmények, extra funkciók (felkerülnek a felhőbe a játékmentéseim), illetve az Xbox és a PS esetében minden hónapban kapok két (vagy több), a digitális áruházból letölthető teljes értékű játékot, amit mindaddig megtarthatok, amíg él az előfizetésem.
Többet költök?
A fent említett, havi 16 609 forint első blikkre soknak tűnhet, de nem jelenti azt, hogy a felsorolt szolgáltatások miatt arányosan többet költenék, mint tíz évvel ezelőtt. Imádom például a filmeket és sorozatokat, de mióta van Netflixem, egyáltalán nincs tévé előfizetésem, és az egykor több száz darabos DVD- és Blu-Ray gyűjteményemtől is megszabadultam, új lemezeket pedig már évek óta nem vásárolok.
A streamelős szolgáltatásnak hála egy több ezer tételes katalógust érek el minden nap, ami hétről hétre bővül és frissül – mindezt havi 4700 forintért. Csak a példa kedvéért: a Kedvencek temetője augusztus végén megjelenő Blu-ray kiadása itthon 7990 Ft, ez egyetlen film, de az árából nemcsak a Netflix jön ki egy hónapra, hanem az HBO GO is, ráadásul még egy kis apró is marad. És a kép akkor is jobban fest, ha egy évre vetítem le a költségeket: a streamelésért 12 hónap alatt fizetek 56 000 forintot, míg régen minimum húsz DVD-t vettem egy évben, ami 4000 Ft-os átlagáron számolva is 80 000 Ft, és akkor arról még nem is beszéltem, hogy mekkora az eltérés a különböző összegekért kapott tartalom mennyiségében.
Ugyanígy nem veszek már zenéket sem. A streaming korszak előtt simán kifizettem az iTunes-on keresztül 3000-4000 forintot egy-egy kedvencem albumáért, ma viszont ennek a fele a YouTube Music Premium havi előfizetési díja, amiért nemcsak 10-12 számot kapok, hanem a világ összes zenéjét. Plusz 300 forintért pedig a YouTube-on sem kell többé a reklámok miatt idegeskednem – sem a számítógépen, de ami ennél is fontosabb, a mobilos applikációban sem, ahol nem lehet az AdBlockkal trükközni.
A Photoshop és az Office 365 persze olyan költség, amivel tíz éve nem kellett számolnom, de a streamelt filmekkel és zenékkel megspórolt pénzből simán kijönnek. Persze itt felvetődik a kérdés, hogy miért nem veszem meg a dobozos verziót ezekből a szoftverekből? A válasz egyszerű: a Photoshop ilyen formában még mindig rettentő drága, több évnyi előfizetés kijön az árából, az Office esetében pedig nincs olyan csomag, ami egyaránt feltelepíthető lenne MacOS-t és Windowst futtató eszközökre, a licenc pedig egyetlen számítógépre szól – és még online tárhely sem jár hozzá.
Tervezhetőbb költségvetés
Az új szolgáltatások megjelenése az én esetemben nem eredményezett komolyabb költségnövekedést, ami természetesen nem lehet igaz mindenkire, ugyanakkor az előfizetéses megoldások nagy általánosságban segítenek abban, hogy az ember jobban tervezhessen. Ahogy a hagyományos rezsivel is előre számolok, úgy pontosan tudom, hogy az említett szolgáltatások is „automatikusan” levonódnak a fizetésemből, ennek hála pontosan látom, hogy az adott hónapban mennyi pénzből gazdálkodom – ha pedig valamilyen oknál fogva meg kell szorítani a nadrágszíjat, akkor azt is pillanatok alatt ki tudom számolni, hogy miről kell lemondanom, hogy ne szaladjak mínuszba a hónap végére.
És ez nemcsak ilyen úri huncutság, hiszen a Twitteren végzett, nem reprezentatív, de azért mindenképpen beszédes villámfelmérésem szerint a digitális rezsi, ha észrevétlenül is, de szépen beszivárgott a magyarok hétköznapjaiba. A fizetős zenei streaming szolgáltatások itthon is nagyon népszerűek, folyamatosan nő az a réteg, akiknél a Netflix és az HBO GO előfizetés már természetesebb, mint a hagyományos tévézés, a felhőszolgáltatások nélkül is egyre nehezebben vagyunk meg, és arról sem szabad megfeledkezni, hogy egyre több ember digitális rezsijébe tartozik bele, hogy különböző újságokat vagy éppen youtubereket támogat a tartalomgyártásért cserébe.
