A tévégyártók hagyományosan az év elején mutatják be az adott esztendőre szánt legújabb készülékeiket, amik általában a tavasz végén, vagy a nyár folyamán érkeznek meg a hazai boltokba. A Samsung legújabb QLED készülékei már kaphatók, akár csak az LG teljes portfóliója, és a Panasonic újdonságai.
A körből természetesen a Sony sem maradt ki: már itthon is elérhetők a horror áron kínált, 8K felbontásra képes modelljeik, de azoknak is van jó hírünk, akik nem akarnak/tudnak egy autó áráért tévét vásárolni, hiszen bővült a kedvezőbb árfekvésű 4K-s készülékek sora is, amiből mi az XG95 névre hallgató, LCD technológiával készült modell 55 hüvelykes változatát néztük meg közelebbről.
Azzal persze már az elején érdemes tisztában lenni, hogy az LCD szegmensen belül a Sony Bravia 55XG95 a prémium kategóriát képviseli, így az ára is félmillió forint környékén kezdődik, és a 65, 75 és 85 hüvelykes verziókért értelemszerűen jóval többet kell fizetni. Ezért a pénzért viszont tényleg kiemelkedő képminőséget kapunk, és más területeken is tapasztalható előrelépés a korábbi modellekhez képest.
Nem a dizájn ejt rabul
Külsőre viszont semmi extrát nem kapunk: a képernyőt egy nem túl vastag, szürke fém keret fogja közre, ami csak alul vastagodik meg kissé– itt találhatjuk a kötelező Sony logót, alatta az aprócska állapotjelző LED-del. A talpakat a hátlapra kell felcsavarozni, mindkét láb kifelé „nyílik”, ami olyan szempontból jó kialakítás, hogy bőven marad hely egy nagyobb soundbarnak is, ugyanakkor arra figyelni kell, hogy mekkora szekrényre helyezzük a készüléket, ugyanis ez a megoldás jóval szélesebb felületet igényel, mint a középen elhelyezett vagy a képernyőre merőleges talapzattal szerelt készülékek.
Ami a hátlapot illeti, ott semmi érdekeset nem találunk, az egyetlen említésre érdemes részlet, hogy a lábak – végre – akár kábelelvezető csatornaként is használhatók. Ezért jár a piros pont, ugyanakkor ennyi pénzért az sem lenne rossz, ha a Sony megpróbálna olyan jóval praktikusabb irányba elmenni, mint ami már évek óta teljesen bevett a Samsung drágább készülékeinél.
Csatlakozók szempontjából (RF, IF, kompozit, 4 HDMI 2.0, 3 USB, digitális hangkimenet, jack, ethernet) panaszra nincs okunk, ugyanakkor megjegyeznénk, hogy lassan a japán gyártó is leszokhatna arról a megoldásról, hogy a portok egy része a föld felé néz, feleslegesen komplikálttá téve a kábelek elhelyezését. Az pedig különösen érthetetlen, hogy az eARC-s HDMI és az USB 3.0-s csatlakozó miért nem a kevésbé problémásan elérhető, oldalra néző panelre került.
Remek képminőség, kompromisszumokkal
A XG95 képes a 4K felbontás megjelenítésére és támogatja a szép lassan elterjedő HDR10, HLG és Dolby Vision szabványokat, amiknek hála képes az ilyen eljárással készült nagy dinamikatartományú tartalmak megjelenítésére – már csak azért is, mert megfelelő beállítások mellett a kijelző akár 1100 nit fénysűrűségre is képes, ami kifejezetten jól jön, ha HDR megjelenítésről van szó.
Azt ugye már említettük, hogy LCD technológiát használó készülékről van szó, azon belül is FLAD (Full Array Local Dimming) megoldásról, azaz a háttérvilágításért felelős LED-ek nem a kávába, hanem a képernyő mögött helyezkednek el, méghozzá egyedileg vezérelhető csoportokban – ennek hála egyenletesebb a fényeloszlás, és kontrasztosabb, alapvetően szebb kép érhető el.
Ez az XG95 esetében érzékelhető is, ugyanakkor a háttérvilágítással dolgozó technológiának megvannak a soha el nem múló gyermekbetegségei, amik főleg akkor észrevehetőek, ha már volt szerencsénk egy OLED panellel szerelt készüléken tévézni. A feketék messze nem tökéletesek, főleg, ha nagyon sötét és világos részek kerülnek egymás mellé, és a kép minősége is hagy kívánni valót maga után, amennyiben nem pont a tévével szemben helyezkedünk el – szóval a betekintési szögek problémásak.
Mindez persze nem egyedi eset, minden LCD tévé küzd ezekkel a problémákkal, viszont a FLAD technológia előnyei azért megmutatkoznak, a 250-300 000 forintos készülékekhez képest jelentős az eltérés a képminőség terén, természetesen pozitív irányba, mind a színek, mind a kontraszt területén. Arról nem is beszélve, hogy a Sony saját megoldásainak hála – ilyen a tévében található X1 Ultimate képfeldolgozó processzor – a mozgás megjelenítése kenterbe veri a konkurenciát, nemcsak ebben a szegmensben, de még a drágább OLED és QLED televíziók között is.
Legyen szó sportról vagy akár akciófilmekről, reccenés nélküli, tűéles képek peregtek a szemünk előtt, és a más modelleknél tapasztalható, a képfrissítési gyakoriság növelésének hatására jelentkező szappanopera effektus sem borzolta az idegeinket.
Mindez ráadásul nemcsak a 4K és Full HD felbontású tartalmaknál volt így, de a 720p-ben is, szóval a felskálázást (is) végző, fentebb említett processzor tényleg jól végzi a dolgát. A hazánkban fogható, minőséginek még jóindulattal sem nevezhető tévéadással persze ez a technológia sem képes csodát tenni. Ha valaki csak a hagyományos tévécsatornák követésére keres készüléket, annak ez a modell feleslegesen drága, tele olyan extra funkciókkal, amiket jó eséllyel soha nem fog kihasználni.
Ha viszont van otthon Netflix, HBO Go, Amazon Prime előfizetés, esetleg egy UHD-s lemezek lejátszására is alkalmas Blu-ray lejátszó, egy Xbox One vagy egy PlayStation 4, annak ez az okostévé kiváló választás lehet. A gamereknek ráadásul érdemes tudni, hogy a készülék legjobb esetben 23 ms késleltetéssel dolgozik, aminél ugyan más tévék már tudnak jobbat, de ez még mindig jó érték ahhoz, hogy az online csaták hevében se érje komolyabb hátrány a felhasználókat.
Lépések a jó irányba
Emellé érdemes megjegyezni, hogy a Sony végre egy normális kinézetű, könnyen átlátható és kiváló gombkiosztással megáldott távirányítót csomagolt a tévé mellé. Szintén fontos, hogy a készüléket bekapcsolva már az Oreo-alapú Android TV fogadja az embert operációs rendszerként, ami hatalmas előrelépés a korábbi változatokhoz képest. Nálunk legalábbis már nyoma sem volt a korábban tapasztalt szaggatásoknak és váratlan kilépéseknek, arról nem is beszélve, hogy erre a rendszerre már az HBO Go is trükközés nélkül letölthető, ami rengeteg magyar felhasználó számára üdvös változás.
A rendszer adott keretek között testre is szabható, a tévé beépített Chromecasttal rendelkezik, így telefonról és tabletről is simán streamelhetünk a képernyőre különböző tartalmakat, illetve alapból megkapjuk a Google Asszisztenst, ami hangvezérléssel irányítható. A távirányító megfelelő gombját lenyomva beszélhetünk vele, de mikrofon a tévében is van, így utasításokat úgy is adhatunk, ha a kiegészítő épp nincs a kezünk ügyében.
Mindezt csak tetézi, hogy az XG95 egészen jó beépített hangrendszerrel lett megáldva. Az Acoustic Multi-Audio névre keresztelt megoldás ugyan nem éri el a képernyőt rezegtető Acoustic Surface minőségét, de tévébe épített hangsugárzók (kettő előre néz, kettő lefelé) egész korrekt hangélményt biztosítanak, némi térhatással vegyítve. Egy rendes hangrendszer szintjén ez ugyan nem éri el, de bőven átlagon felül teljesít – mi például előszeretettel hallgattunk zenét az előre telepített Google Play Music szolgáltatáson keresztül, ugyanis a tévé mind a hangerő, mind a hangminőség szempontjából jól teljesített ezen a téren.
A Sony mindig is élen járt a képmegjelenítésben, és ez érződik az XG95 szérián is. A gyártó kihozta a maximumot az LCD technológiából, funkciókban és extra képességekben sincs hiány, és végre az operációs rendszerre sem lehet komoly panasz. Amennyiben valakinek még mindig fenntartásai vannak az OLED technológiával kapcsolatban, de fontos a lehető legjobb megjelenítés (főleg a mozgás), és az aktuális trendek/szolgáltatások (HDR, Netflix stb.) kiszolgálása, annak ez az okostévé megfontolandó választás lehet. Ugyanakkor az újdonságok felé kacsintók számára azt érdemes tudni, hogy ennyi pénzért valamivel „butább”, de tökéletes feketék megjelenítésére képes OLED tévék is elérhetők a piacon.
